40 órányi erőltetett menet

A legnagyobb elhivatottság, elszántság, akarat és kitartás szükségeltetik egy-egy Spartan Extreme Endurance verseny teljesítéséhez. A kézdivásárhelyi Warrior Functional Fitness tagjai ilyenek, szeretik a kihívásokat, folyamatosan próbára teszik testüket és szellemüket, állandó pörgésben érzik jól magukat. Katona Csaba és Tankó-András Imola nemrég egy 40 órás emberpróbáló kihívást teljesített.

A Spartan Race világában évek óta otthonosan mozgó Katona Csaba és Tankó-András Imola nemrég sikeresen teljesítette a sajátos próbatételt jelentő úgynevezett Endurance Trifecta Weekendet, ami a világon először megszervezett 40 órás (24+4+12) Spartan Hurricane Heat sorozatot foglalta magában. Korábban egy naptári éven belül külön időpontokban kellett végig vinni a 24 órás, a 12 órás és a 4 órás versenyt, most először két és fél nap alatt kellett mindezt teljesíteni. Romániából csak ők ketten tudták befejezni ezt az extrém erőpróbát, amelynek célja, hogy a versenyzők szellemi és fizikai képességeit új korlátok közé emelje. Csaba és Imola 2019-ben többedmagukkal már sikeresen kipróbálták ezt a fajta kiírást, azonban a járványhelyzet miatt csak idén tudták folytatni.

„Fejben kell erős lenni”

„Itt nem az a lényeg, hogy első vagy második légy, nem erről szól, leginkább egy katonai kiképzéshez lehet hasonlítani, ahol vannak kiképzőtisztek, akik különböző fárasztó feladatokat osztanak ki azzal a céllal, hogy fizikailag vagy mentálisan megtörjenek. Ezek lehetnek erő-, állóképesség jellegűek, logikai vagy mentális feladatok, csapatban vagy egyéniben végrehajtandó gyakorlatok. Egy teljesítményteszt, amelynek tétje, hogy végig tudod-e csinálni, mert azzal nyersz, ha befejezed” – meséli Csaba, aki, amikor nem versenyez, személyi edzőként dolgozik Kézdivásárhelyen.

A szlovákiai hegyekben zajlott kihívásra 12 európai országból érkeztek jelentkezők, Romániát négyen képviselték, de csak Csaba és Imola ért célba. A snowboard-paradicsomban nemcsak az extrém feladatokkal kellett megküzdjenek, hanem a viszontagságos időjárással és a legszélsőségesebb természetes akadályokkal is, mint mesélik, egészen Lengyelországig gyalogoltak a hegyek között.

„A 24 órás próba után alig 3 óra pihenőt követően jött a 4 órás, majd másnap hajnalban a 12 órás kihívás. Én személy szerint a 12 órást éreztem a legnehezebbnek, a szakadó eső és fáradtság miatt éreztem, hogy elég volt. A 4 óra kevésnek tűnik, de szakadó esőben, átfázva már nem is olyan kevés. Saját magammal kellett megküzdenem, itt tényleg minden fejben dől el” – részletezi Imola, aki civilben mentőasszisztens, a sport számára a munkahelyi feszültség levezetésének lehetőségét jelenti. 2018 óta jár Spartan-versenyekre, amelyekről rendre dobogós helyezésekkel tér haza.

Étel, ital nélkül

A 24 órás próba legnehezebb része az volt, hogy elvették tőlük az ételt, az italt, de még az órákat is (nem tudták követni az időt), a nagy meleg miatt pedig sokan feladni kényszerültek. Érdekességként megemlítik, hogy 22 óra elteltével például aközött választhattak, hogy egy gilisztát vagy egy tücsköt fogyasztottak el, és bár saját bevallásuk szerint nem volt valami ínycsiklandó próbatétel, de „egy ilyenért nem adunk fel versenyt”. Mostanra már megtanulták, mit és hogyan kell csomagolni a hátizsákba, ami azért is fontos, mert az előírt felszerelést, ételt-italt, mindent, amit menet közben használnak, magukkal cipelik, azzal menetelnek, fekvőtámaszoznak, úsznak. A szervezők a 12 órás próbát azzal nehezítették meg, hogy ki kellett cserélniük egymás között a hátizsákokat… Csaba rosszul járt ekkor, mert mindössze egy Snickers szeletet talált a „kölcsönkapott” csomagban, de Imola is hiányolta az általuk gondosan felcsomagolt jófajta zsíros házikenyeret kolbásszal, sajttal és savanyú uborkával…

Ilyen extrém körülmények között rendkívül fontos a fizikai felkészültség, Csabáék rutinos versenyzőknek számítanak, felkészülési tervük és versenynaptáruk is sokrétű, folyamatosan edzenek, és számtalan versenyen próbára teszik magukat. Mentálisan is erősek, mint mondják, eleve kizárják a feladás lehetőségét, „vagy a mentő visz le, vagy befejezzük, ez a két opció lebeg előttünk”.

„Persze nálunk is vannak holtpontok, de ezeken átlendülünk, mert azért vagyunk ott, hogy befejezzük, amit elkezdtünk. Jó, hogy nem tudjuk, mire kell számítani, így mindenre fel kell legyünk készülve. A tested előbb-utóbb feladná, de ha mentálisan erős tudsz maradni, akkor nincs baj” – állítják, hozzátéve, hogy mindig a kihívást keresik, és az annak a teljesítését követő elégtételt. Mindig a legutolsó eredményükre a legbüszkébbek, az érmek és serlegek pedig ékes bizonyítékai annak, hogy jó munkát végeznek.

Bár ez volt az idei év eddigi legfőbb versenye számukra, nem ez lesz a legfontosabb, mert terveznek egy ennél húzósabbat is, ami egy 60 órás világverseny, az úgynevezett Agoge, novemberben szintén Szlovákiában, ahol a hegyek és a hideg jelent majd igazi kihívást a nevezőknek.

Fotó: Spartan Extreme Endurance