Erőskezű vezető kell a magyaroknak

Erőskezű vezető kell a magyaroknak Románia

Igencsak cifrára sikeredett annak a tusványosi panelbeszélgetésnek a címe, amelyet munkatársunk, Erdély András moderált a tusványosi szabadegyetemen a Kós Károly-sátorban, valószínűleg abból kifolyólag, hogy alapos szakmai tanulmányok érdekes eredményeit közölték. Adatokat és értelmezéseket hallottuk arra vonatkozóan, miből táplálkozik az erdélyi magyarok és románok, illetve a Kárpát-kanyaron kívüli lakosság nemzeti öntudata, valamint hogyan viszonyulnak a demokráciához.

A Regionális identitások, fejlettségi hierarchiák és korrupció-percepció Romániában című kerekasztal-beszélgetés résztvevői voltak a tanulmányok szerzői: Kiss Tamás szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Toró Tibor egyetemi oktató, Székely István Gergő politológus, tudományos kutató, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet tudományos igazgatója. A felmérések eredményeire helyben reflektáltak a politikus meghívottak, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, illetve Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke.

Székely István Gergő a Kovászna megyei közszférában észlelhető etnikai egyenlőtlenségekről készült tanulmányának számait értelmezte a jelenlevők számára. Ezek lapunk olvasói számára már ismertek lehetnek, hiszen a kutató egy szentgyörgyi konferencián is elmondta következtetéseit, erről a maga idején beszámoltunk a lapunkban. Az adatgyűjtés e témában folyamatban van Hargita és Maros megyékben is.
Ezt követően Kiss Tamás és Toró Tibor (Toró T. Tibor fia) ismertette a Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a kolozsvári Bálványos Intézet által megrendelt, tavasszal elkészült Románia teljes népességére vonatkozó, nagymintás közvélemény-kutatás eredményeit, mely szerteágazó, de összefüggő témákban puhatolta ki, mi a különböző régiókban az ország lakosságának, illetve az erdélyi magyarságnak a megítélése a létező, avagy az elképzelt demokráciáról, önmaguk státusáról, identitásáról, kisebbségi jogokról, az állami intézményekbe vetett bizalomról, jóléti sovinizmusról, figyelembe véve azt is, hogy milyen régióban élnek.

A Balkán ördögtől való

Az, hogy milyen fejlettnek tekintjük saját országunkat, alapvetően befolyásolja egyéni és kollektív cselekvési stratégiáinkat, magyarázta Kiss Tamás, miért is kérdeztek erre a vonatkozásra.

A magyarok a nem etnikai kisebbségekkel, a társadalmi egyenlőtlenségekkel szemben kevésbé érzékenynek mutatkoztak

Amikor európai keretek között kell megítéljék saját országuk fejlettségét, aránylag objektíven észlelik az ország helyzetét magyarok és románok egyaránt. vagyis nagyon-nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy globális indexek (pl. egy főre eső GDP) mutatják. Globális vonatkozásban viszont Kínát és Oroszországot felül-, Romániát és Kelet-Európát alulpozícionálják. A magyarok ugyan érzékelik a Nyugattól való lemaradást, de fejlettebbnek tekintik az országot a balkáni átlagnál. Meglátásukban a Balkán jelenti mindannak a hiányát, ami a Nyugatot felértékeli: ilyen a politikai kultúra, intézményrendszer. Ezt a lesújtó balkanizmust a magas státusú románok is érzik, interiorizálták ezt a nyugat-európai szemléletmódot, ugyanakkor a magyarokkal ellentétben jobban bíznak abban, hogy Románia is felnőhet valamikor az európai standardokhoz. A jogállamiságot a magyarok kevésbé tekintik a demokrácia tartozékának, mint a románok.

A belső fejlettség csúcsán Erdély áll

A regionális identitást, melynek fontos összetevője a régió fejlettsége, meghatározza az is, mennyire látjuk fejlettnek szűkebb-tágabb régiónkat, így a „mit tekint otthonának” kérdésre a megkérdezettek 40 százaléka Erdélyt, 21%-a Székelyföldet, 19%-a saját települését nevezte meg. A teljes lakosság körében, de a magyarok körében is megegyezés van abban, hogy a belső fejlettségi hierarchia csúcsán Erdély áll. Az erdélyi magyarok Olténiát tekintik a legkevésbé fejlett régiónak, mert számukra itt a legerősebb a balkáni jelleg, a románok viszont Moldovát tekintik a fejlődésben leszakadtnak. Úgy tűnik, mivel az előző tanulmányban ismertetett tények (az alacsonyabb jövedelmek, a közszférából kiszorulás) miatt nem tartható fenn a magyarok felsőbbrendűség-érzése, ebbe az erdélyi identitásba fordítják át – fogalmazta meg Kiss Tamás.

A Kárpátokon kívül általában az a nézet, hogy – erősen centralista politikája ellenére – a PSD képviseli az ottani régiókban élők érdekeit, az erdélyi románokét leginkább a liberális párt, míg a magyarokét nyilván az RMDSZ. Ha lenne ilyen, regionális pártra szavazna az erdélyi románok 12%-a (mintegy 620 ezer szavazó), s szinte ugyanilyen mértékben (11% – kb. 125 ezer szavazó) a magyarok is, de elrettentő az előbbieknek és csökkenti a többségiek szavazókedvét, ha ez magyar–román vegyes párt, míg a magyaroknak ez pozitívumot jelent.

A korrupciót mi is éltetjük, az egészségügyben a magyarok harmada csúsztatott borítékot ide-oda
Az erdélyi magyarok minden kérdésben inkább decentralizációpártiak, mint a többség, némileg lemaradva az itt élő románok is támogatják azt (pl. a fejlesztési régiók megerősítését), a jelenlegi megyéknél nagyobb adminisztratív egységek létrehozását Erdélyben egyformán üdvözölné mindkét nemzet.

Kérdéses, ha meglenne, hogyan működne az autonómia

A kutatás rákérdezett azokra az elemekre, amelyekből a hagyományos demokrácia táplálkozik: egyéni és kisebbségi szabadságjogokra, többpártrendszerhez való viszonyulásra, állampolgári részvételre, gazdasági vonatkozásokra, szociális szolidaritásra, női egyenjogúságra.

Az átlag románok szerint a demokrácia legfőbb ismertetői tulajdonképpen a tiszta államra vonatkoznak: ilyenek lennének, hogy a bűnözőket keményen megbüntetik, és nincs korrupció, míg a magyarok szerint legfontosabbak a törvény előtti egyenlőség, a női egyenjogúság, az etnikai kisebbségi jogok lennének. Az erkölcsi, szexuális szabadságjogokat a magyarok kevésbé támogatják, a nem etnikai kisebbségekkel, a társadalmi egyenlőtlenségekkel szemben is kevésbé érzékenynek mutatkoztak, a szegények állami támogatását nem találják túl fontosnak – úgy tűnik, gazdaságilag jobboldali beállítottságúak.

A tanulmány néhány vonatkozásban még további kutatásra és fejtörésre is okot adó következtésekre adott alapot. Hét kérdésben, melyekben olyan intézkedésekről volt szó, melyek alkalmazása a demokrácia korlátozását jelentené, négynek általában jelentős volt a támogatottsága a lakosság körében, de a magyarok többsége is jónak lát hármat, például hogy a DNA-nak és az ügyészségnek legyen beleszólása abba, az állam milyen törvényeket hoz, pártoktól független szakértők irányítsák az országot, a kormány helyett a szakértők hozzák a döntéseket és az országnak erős vezetője legyen, akinek a parlamenttel és a választásokkal nem kell bajlódnia.

– Ez nyilvánvalóan apolitikus beállítottságnak tűnik – vonta le a következtetést Toró Tibor. Az autoriter magatartás értékelése abból is kitűnik, hogy azt is elfogadhatónak látják a magyarok, hogy a korrupció megfékezésének érdekében le kell mondani bizonyos szabadságjogokról.

Mivel azonban szakirodalom szerint a területi autonómia akkor működik jól, ha hozzá erős demokrácia és kisebbségvédelem tartozik, a demokrácia alulértékelése és az azt csorbító intézkedések támogatása ilyen szempontból jogosan veti fel a kérdést, hogy működne az az autonómia, amelyért hosszú ideje küzdünk?

A román–magyar viszonyról

A magyar nemzetpolitikához való viszonyulást a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet is vizsgálja, de a lakossági hozzáállás alakulását az idő függvényében is jó látni, ezért a tanulmány erre is rákérdezett. A magyar állam által megadott állampolgársággal a romániai lakosság többsége egyetért, vagyis nem a magyar nemzetpolitika áll a magyarellenesség fókuszában. Nem változtak az alapvető trendek abban sem, hogy nincs lakossági támogatása olyan intézkedéseknek, amilyenekre Szlovákiában sor került (az állampolgárság megvonása), vagy a kettős állampolgárok szavazójogának eltörlése.

A román–magyar viszonyt az együttműködés–érdektelenség–konfliktus keretén belül kellett elhelyezni a megkérdezetteknek. Nem meglepő, hogy a magyarok nagyobb arányban tekintik azt konfliktusosnak, mint a románok, mert a többségiek nem kell kilépjenek a komfortzónájukból, míg a magyarok viszont naponta akár többször is megtapasztalják másságukat.

Soviniszta szervezetek vonultak Bukarest utcáin a román hadsereg budapesti bevonulásának 100. évfordulóján, augusztus 4-én

Kismértékben több vonatkozásban is nőtt a románság velünk szembeni intoleranciája (ez észrevehetőbb a fiatalság körében, és a magasabb presztízsű társadalmi kategóriákban éppúgy észlelhető, mint a tanulatlanabbak között), a többség szerint túl sok jogunk van, de ez konkrét kérdésekben nyilvánvalóbb: az autonómiának vagy a hivatalos anyanyelvhasználatnak mindig is alacsony volt a támogatottsága, a románoknak még fele sem ért egyet az anyanyelven való tanulással, ugyanakkor csak 40%-uk szerint jogos, hogy magyarok is megválaszthatók legyenek képviselőnek vagy polgármesternek, ebben a tekintetben erősödött a sovinizmus leginkább. Látszik egyébként, hogy az ALDE-szavazók, akik elég határozottan elkülönülő politikai kategóriát képeznek, kimondottan magyarbarátnak minősülnek.
Az intézményekbe vetett bizalomra rákérdezve a románok körében vezet az Unió, az egyházak és a DNA, őket követi az elnök és a SRI, a magyarok pedig az egyházakban és az önkormányzatokban bíznak leginkább.

Ami a korrupciót illeti, a magyarok alulbecsülik a közintézményekben ezt a jelenséget (kevésbé gondolják korruptnak) amellyel az egészségügyben és a közszolgáltatásban találkoznak többször, e tekintetben legrosszabb a megítélése a parlamentnek, a politikai pártoknak, utóbbiak között még a tiszta parlamentet szlogenként hangoztató USR-nek is. Leginkább az erdélyi románok üdvözölnék, ha az Európai Unió intézményei közbelépnének a saját országukban tapasztalható korrupció megfékezésére, illetve ha a román demokrácia veszélyeztetettsége állna fenn.

Az a céljuk, hogy ne legyen erős a regionális identitás

– Nézzük meg, kinek érdeke manipulálni a társadalmat, és ki rendelkezik ehhez eszközökkel, és akkor megértjük, miért van az, hogy miközben a számok azt mutatják, Székelyföldön jó románnak lenni, kifelé azt kommunikálják, milyen rossz itt nekik – kommentálta Antal Árpád szentgyörgyi polgármester az elhangzottakat. Véleménye szerint a Ceaușescu-időkből fennmaradó ideológiának alárendelt hibrid hadviselés folyik jelenleg is.

– Minél jobban gyengülnek a politikai pártok, minél rosszabb a megítélése a kormánynak és a parlamentnek, erősebb a támogatottsága az erőszakszervezeteknek, annál jobban lehet érvényesíteni ezt az ideológiát – mondta. Célként fogalmazta meg: a politikát vigyük vissza a helyére, a parlamentbe és a kormányba, mert demokrácia-felfogás szempontjából komoly problémát jelent, hogy ezek bizalmi indexe csak 10%-os, és a lakosság az egyházban, titkosszolgálatokban, hadügyben sokkal jobban bízik (túlnyomórészt a románok). Addig, amíg a politikát nem a politikusok művelik, hanem titkosszolgálati laboratóriumokban dől el, túl sok jóra nem számíthatunk – összegezett.

Toró Tibor néppárti elnök szerint „a kutatás igazolta a feltételezéseinket, hogy a román–magyar kérdésben az erdélyi románokkal van dolgunk, annak ellenére hogy sokan úgy gondolják, hogy Bukarestben dőlnek el a dolgok, de azt is elmondják a kutatási eredmények, hogy mennyire nehéz dolgunk van”. Toró főleg a magyar szavazóktól ötvenezer szavazatot elvivő, de ellentmondásos megítélésű USR-s politikusok nevelésére lát reményt, akik egyelőre „ugatják a kisebbségi kérdést, a közösségi jogot, nem tudják mi az, nem tudnak mit kezdeni vele”. Érdekes, hogy egyrészt a kisebbségi jogok iránt affinitást mutatnak, de a párhuzamos államot, a titkosszolgálatokat és a jogkorlátozást is pártolják.

– A felmérés eredményét el lehet fogadni tényként, és megpróbáljuk azt mondani és tenni, amit elvárnak tőlünk, vagy közösen teszünk azért, hogy a mi demokráciaképünk közelítsen a liberális demokrácia képéhez, mivel jobb egyelőre nincs – mondta a néppárt ügyvezető elnöke.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.