Felhívás!

Uralkodóink nyomában

Uralkodóink nyomában Kultúra

A magyarságkutatás legújabb eredményei ismertetése céljával, a Kőrösi Csoma Sándor Napok alkalmából évente megszervezett tudományos értekezlet idei ülésén hangzott el dr. Varga Gergely István, A magyar királyok genetikai vizsgálata című előadása. Ennek során a Magyarságkutató Intézet munkatársa beszámolt a Székesfehérváron nyugvó uralkodóink maradványai genetikai vizsgálatának a mibenlétéről, céljairól és a munka jelenlegi állásáról.

A magyar királyok és családtagjaik középkori temetkezési helyéül szolgáló egykori koronázó bazilika területén kialakított osszáriumban feltételezhetően több uralkodónk maradványai találhatók. Ezeket a történelem viharai közepette a török és nyugati keresztény csapatok által is feldúlt sírjaik környékéről gyűjtötték össze a szakrális hely 1848-as régészeti feltárását követően, mások maradványaival együtt. Beazonosításukat a tudomány fejlődése most tette lehetővé. Ehhez nélkülözhetetlen segítséget nyújt III. Béla és felesége sírjának, valamint porhüvelyének az Érdy János általi megtalálása (1848). Ezeket Budára szállították, és a Mátyás templomban helyezték el díszszarkofágban.

A 20. században Hóman Bálint és Bartuc Lajos (1936), Lipp Imre (1936-37) vezetésével újabb ásatások kezdődtek, amelyek során több száz személy maradványaira akadtak. Ez a munka a későbbiekben is folytatódott, és többek között Nemeskéri János, majd Éry Kinga vezetésével elkezdődött a leletek antropológiai vizsgálata. A hozzájuk tartozó személyek azonosságának meghatározása azonban továbbra sem volt lehetséges. Így végül a megközelítőleg 900 egyén maradványait acélládákba csomagolták, és a bazilika területén kialakított romkert végében épített klimatizált csontraktárban helyezték el.

A beazonosításukat célzó érdembeli tanulmányozásukat, a 2010-es évek elején kicsírázott és robbanásszerű fejlődésnek indult új tudományág, az archeogenetika tette lehetővé. A segítségével nyolc ide temetkező árpádházi király, két herceg és hét vegyesházi uralkodó maradványait lehet azonosítani, amennyiben ezek az összegyűjtött csontok között találhatók.

Az archeogenetika a genetikának a DNS működésével, szerkezetével és öröklődésével foglalkozó ága. A DNS az emberi csontváz két szegmensében őrződik meg a tanulmányozáshoz kellő mennyiségben és minőségben, a foggyökérben, valamint a koponya részét képező sziklacsontban. A vizsgálatok elvégzéséhez ezekből 10-200 milligrammnyi csontport kell kivonni. A belőlük nyert információkat nagyteljesítményű számítógépekkel végzett adatelemzés során dolgozzák fel. 

E tudományág felhasználásával világszerte már több neves személyiség maradványait, például II. Miklós cárét és III. Richárd királyét azonosították. Magyarországon pedig a már említett III. Béláét. Az utóbbi személy maradványainak a vizsgálata során azt is megállapították, hogy az Árpád-ház vérvonala kb. 4500 évvel ezelőttre, a mai Afganisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán határvidékén található Baktria területére vezet vissza. Legközelebbi rokonaik a ma élő baskírok, a vérvonaluk azonban kb. 2000 évvel ezelőtt elvált egymástól.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.