Felhívás!

Újabb tárlat az EMŰK-ben

Újabb tárlat az EMŰK-ben Kultúra

Egy hét leforgása alatt immár a második rangos kiállításnak nyújt otthont a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK). A Szilágyi V. Zoltán erdélyi születésű (1951), de 1987 óta Kecskeméten tevékenykedő grafikusművész, filmrendező életművébe május 7-ig bepillantást nyújtó tárlat ünnepélyes megnyitójára pénteken került sor a művész jelenlétében.

A népes közönséget házigazdaként köszöntő dr. Bordás Beáta művészettörténész jóvoltából megtudhattuk, a kiállítás kurátorát Szilágyi Tekla Róza művészettörténész, az alkotó lánya személyében tisztelhetjük, aki a budapesti Artmagazin Online vezető szerkesztője. Az EMŰK irányítója felhívta a figyelmet a művészt és kiállított munkáit bemutató és az intézmény új arculatát tükröző katalógusra is. Ebben Tekla tollából többet között ez olvasható: „Édesapám rajzait és animációit sokszor nosztalgia vagy valamilyen, színezetében ehhez közel álló érzelem lengi körül. A főhőssé váló tehetetlenül bámészkodó ember, a vigyora mögé bújó félkegyelmű, a kezét összekulcsoló és békességet sugárzó idős táti, a gravitáció ellen dolgozó figurák mind-mind egy megélt és tapasztalt világ alakjai, akik a rajzokon vizuális kellékké válva mesélik el a történelem megélésének nehézségeit.”

Beszédében a kurátor rámutatott, a szemlélőjének élményt nyújtó „képzőművészeti munka” mögött nemzedékekre visszamenő tapasztalat és fejlődés rejlik. Így jutottunk oda, hogy napjainkra a kép kommunikációvá váljék, „de ez talán régebben sem volt egészen másképp”. Hiszen az édesapja is rajzokban, animációkban fogalmazta meg a rendszerrel ellentétes véleményét, és így tudott „egyenes hátú férfiember maradni”.

A szeme „először a grafikákban, a rajzolás adta lehetőségekben találta meg a tekintetét lekötő fókuszpontot.  Majd az időből kiszakított pillanat egy ponton kevésnek tűnt, ezt felülírta az egymásra torlódó időpillanatokban rejlő lehetőségek iránti kíváncsiság”. És ez a kíváncsiság találkozott a filmjeiben is jól tetten érhető „rajzolás iránti vággyal”. Ennek köszönhető, hogy a „megmozgatott figurák, motívumok ugyan olyan körültekintő, részletgazdag finom rajzossággal mozognak a szemünk előtt, mintha egy-egy egyéni grafikát néznénk”.

Szilágyi V. Zoltán tehát nem az „egyik médiumból menekült a másik adta lehetőségek után kutatva, hanem tökéletesen egyesítette azt a két dolgot, ami a tekintete számára a legkedvesebb”. A filmjeiben és munkáiban pedig éppen úgy nyilvánul meg, mint a mindennapi életben, „egy jó nevettetés érdekében bármire hajlandó”– jegyezte meg róla a méltatója. 

Az életművet gyermek- és diákkori rajzokon, főiskolás és későbbi grafikákon, valamint rajzfilmeken keresztül felvillantó kiállítás sajátossága, hogy egy-egy alkotás alatt a létrehozója feljegyzései is helyet kaptak. „A rajz elkészülte közben ráébredtem, hogy a munkában elfáradt kéz pihentető összekulcsolása az maga az ima. Nem kell hozzá a szó, sem az ájtatosan égre emelt szemek” – vallja például az Ima című alkotásról.

Szilágyi V. Zoltán műveihez sem kell túl sok magyarázatot fűzni, hanem meg kell csodálni ezeket.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.