A Hagyományok Háza várja a pályázatokat
Az elmúlt évek sikerei nyomán a Hagyományok Háza Nyitott Műhelye idén is meghirdette...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Turóczi Ildikó legújabb könyve a terepmunkái, önkéntes humanitárius missziói során szerzett tapasztalatok, benyomások, kételyek és gondolatok gyűjteménye. A doktornő Kamerunban, illetve Észak- és Dél-Szudánban dolgozott önkéntesként, ahol olyan betegségekkel találkozott, mint a kolera, malária, álomkór vagy lepra. Részletesen tárgyalja ezeket a betegségeket, ami azért is fontos, mert a klímaváltozás, illetve a turizmus fejlődése kedvez a kórokozók terjedésének is, így nem kizárt, hogy a jövőben mi is találkozhatunk ezekkel itt, saját életterünkben.
A könyvbemutatón be- és rátekintést nyerhettünk a jelenlegi afrikai helyzetbe, az ottani háborús konfliktusokra, ezen belül pedig emberi sorsokra. Turóczi kiemelte, nagy gondot jelent Észak- és Dél-Szudán között a belső migráció, minek következtében a járványok egyre csak szaporodnak és terjednek.
Az írónő beavatott mindazon gondjaiba is, amelyekkel munkája során meg kellett küzdenie. Nyíltan beszélt az őt érintő fizikai és pszichés megterhelésekről. Arról, mennyire másképpen „működik” egy európai és egy afrikai ember, milyen nehéz volt elsősorban lenyugodni, és felvenni az ottani csendes, kimért tempót. „Számomra az volt fontos, hogy minél gyorsabban segíteni tudjunk a betegeken, ezért egy idő után dühös voltam, amiért a munkatársaim nem vették fel az én sebességemet. De ők mindenekelőtt azt szerették volna, hogy én a dühömet elengedjem, lenyugodjam. Mikor ez megtörtént, akkor tudtunk csak igazán együttműködni” – mesélte.
A betegségek őt sem kerülték el, többször volt maláriás, egyszer pedig arra ébredt, hogy cecelégy- és szúnyogcsípések borítják a testét. „Tudtam, hogy az ellenszert én meg tudom vásárolni magamnak, viszont tudtam azt is, hogy itt rengeteg olyan ember van, aki ezt nem teheti meg” – tette hozzá.
A háttérben kivetített fényképekből ízelítőt kaptunk a szerző afrikai életkörülményeiről, arról a közegről, amelyben élnie és dolgoznia kellett hónapokig. Láthattunk arcokat, betegeket, csodával határos módon meggyógyult gyerekeket és felnőtteket. A szomorú sorsokon, történeteken kívül persze nem volt hiány a mosolyt fakasztó történetekben sem. „Megérkeztem negyven férfi közé, akik csodálkozva néztek rám, ugyanis azt hitték, én is férfi vagyok” – mesélte nevetve a doktornő.
Turóczi Ildikó egyelőre nem tudja, hogyan tovább. Kamerunba nem tud most visszamenni, hiszen ott most háború dúl, így nem engedik, hogy odalátogasson. Ezért itthonról támogatja az ottaniakat, anyagilag. Sok az olyan gyerek, fiatal, akik nagyrészt árvák, taníttatásukban segítségre szorulnak. A kötetlen beszélgetést, melybe a közönség is bekapcsolódott, könyvvásár és dedikálás zárta.
Bartok Barbara