Felhívás!

Turóczi Ildikó afrikai történetei

Turóczi Ildikó afrikai történetei Kultúra

Varázslatok, járványok, missziók címmel jelent meg dr. Turóczi Ildikó legújabb könyve, melyet kedd este mutattak be a kézdivásárhelyi Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár pincéjében, népes közönség előtt. Az író beszélgetőtársa Vántsa Judit könyvtárigazgató volt.

Turóczi Ildikó legújabb könyve a terepmunkái, önkéntes humanitárius missziói során szerzett tapasztalatok, benyomások, kételyek és gondolatok gyűjteménye. A doktornő Kamerunban, illetve Észak- és Dél-Szudánban dolgozott önkéntesként, ahol olyan betegségekkel találkozott, mint a kolera, malária, álomkór vagy lepra. Részletesen tárgyalja ezeket a betegségeket, ami azért is fontos, mert a klímaváltozás, illetve a turizmus fejlődése kedvez a kórokozók terjedésének is, így nem kizárt, hogy a jövőben mi is találkozhatunk ezekkel itt, saját életterünkben.

A könyvbemutatón be- és rátekintést nyerhettünk a jelenlegi afrikai helyzetbe, az ottani háborús konfliktusokra, ezen belül pedig emberi sorsokra. Turóczi kiemelte, nagy gondot jelent Észak- és Dél-Szudán között a belső migráció, minek következtében a járványok egyre csak szaporodnak és terjednek.

Az írónő beavatott mindazon gondjaiba is, amelyekkel munkája során meg kellett küzdenie. Nyíltan beszélt az őt érintő fizikai és pszichés megterhelésekről. Arról, mennyire másképpen „működik” egy európai és egy afrikai ember, milyen nehéz volt elsősorban lenyugodni, és felvenni az ottani csendes, kimért tempót. „Számomra az volt fontos, hogy minél gyorsabban segíteni tudjunk a betegeken, ezért egy idő után dühös voltam, amiért a munkatársaim nem vették fel az én sebességemet. De ők mindenekelőtt azt szerették volna, hogy én a dühömet elengedjem, lenyugodjam. Mikor ez megtörtént, akkor tudtunk csak igazán együttműködni” – mesélte.

A betegségek őt sem kerülték el, többször volt maláriás, egyszer pedig arra ébredt, hogy cecelégy- és szúnyogcsípések borítják a testét. „Tudtam, hogy az ellenszert én meg tudom vásárolni magamnak, viszont tudtam azt is, hogy itt rengeteg olyan ember van, aki ezt nem teheti meg” – tette hozzá.

A háttérben kivetített fényképekből ízelítőt kaptunk a szerző afrikai életkörülményeiről, arról a közegről, amelyben élnie és dolgoznia kellett hónapokig. Láthattunk arcokat, betegeket, csodával határos módon meggyógyult gyerekeket és felnőtteket. A szomorú sorsokon, történeteken kívül persze nem volt hiány a mosolyt fakasztó történetekben sem. „Megérkeztem negyven férfi közé, akik csodálkozva néztek rám, ugyanis azt hitték, én is férfi vagyok” – mesélte nevetve a doktornő.

Turóczi Ildikó egyelőre nem tudja, hogyan tovább. Kamerunba nem tud most visszamenni, hiszen ott most háború dúl, így nem engedik, hogy odalátogasson. Ezért itthonról támogatja az ottaniakat, anyagilag. Sok az olyan gyerek, fiatal, akik nagyrészt árvák, taníttatásukban segítségre szorulnak. A kötetlen beszélgetést, melybe a közönség is bekapcsolódott, könyvvásár és dedikálás zárta.

Bartok Barbara

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.