Felhívás!

Tudós és politikus

Tudós és politikus Kultúra

Teleki Pál (1879–1941) földrajztudós, tanár, politikus, kétszeres magyar miniszterelnök ellentmondásos életpályájáról tartott nagy ívű, vetített képes előadást Ablonczy Balázs történész a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. Az eseményre, melynek alapjául a Telekiről 2005-ben megjelent, Ablonczy által írt életrajz újra kiadott, bővített kiadása szolgált, a Balassi Intézet megyeszékhelyi fiókjának vezetője, Szebeni Zsuzsa szervezésében került sor.

Teleki Pál az ősei között Teleki Mihály (1634–1690) erdélyi kancellárt is számon tartó grófi családban született Budapesten gróf Teleki Géza politikus és Muráti Irén dúsgazdag pesti görög kalmárlány egyetlen gyermekeként. Az átlagosnál gyengébb testalkata és gyakori betegeskedése ellenére igyekezett megfelelni az arisztokrata szokásoknak, így már gyerekkorában megtanult lovagolni, és részt vett vadászatokon is. Az elemi elvégzése után a budapesti kegyesrendi gimnázium magántanulója lett, 1897-ben jeles minősítéssel érettségizett, és beiratkozott a budapesti egyetem jogi és államtudományi karára.

Itt ismerkedett meg a földrajz tanszék vezetőjével, Lóczy Lajossal (1849–1920), és kötött barátságot az adjunktusával, Cholnoky Jenővel (1870–1950). Talán kettőjük hatásának tudható be, hogy 1903-ban az államtudományok doktorává avatták ugyan, de igazából a földrajz érdekelte. Így nem véletlen, hogy a politikai földrajz magyarországi meghonosításának a kezdeményezőjévé vált. Ugyanakkor a balkáni és közel-keleti magyar előrenyomulást zászlójára tűző, és így a keletkutatásban is érdekelt Turáni Társaság tagja, majd elnöke lett.

Több körutat tett Európában, de megfordult Szudánban és az Amerikai Egyesült Államokban is, így szerzett tapasztalatait pedig tudományos dolgozatokban összegezte. Munkássága elismeréséül 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Politikai pályafutása 1905-ben kezdődött, országgyűlési képviselővé való választásával a Szatmár vármegyei nagysomkúti kerületben. 1920 áprilisától Magyarország külügyminisztere, júliusától miniszterelnöke és a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere lett 1921 áprilisában benyújtott lemondásáig. Nevéhez fűződik a háborús összeomlást követő káosz felszámolása, a konszolidáció elkezdése, a különítmények megfékezése és a földreform, de a botbüntetés és a zsidó egyetemi hallgatók számát korlátozó törvény bevezetése is. A két világháború között ugyanakkor a revízió tudományos megalapozója, a magyar cserkészmozgalom fellendítője és a közgazdasági kar megteremtője volt. Második miniszterelnökségét (1939–1941) is ellentmondások tarkítják. A lengyel menekültek befogadása, az újabb földreform, Kárpátalja és Észak-Erdély visszaszerzése, valamint a szélsőjobb megfékezése mellett ugyanis a zsidótörvények elfogadása és a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás is az ő nevéhez fűződik.

Ablonczy rámutatott, Teleki mindig a válságos időszakokban lépett be vagy tért vissza az ország kormányzásába, ami politikai felelősségérzetre utal. Halálának máig vitatott körülményeivel kapcsolatban a kutató leszögezte, a rendelkezésére álló bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, öngyilkosságot követett el.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.