és ő él a kütyüvilágban, a kisbaconi körülményekhez képest elég jól

Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
T ókos Imre gitáros és Gáspár Csaba hegedűs hangulatteremtő mini hangversenye után a közönséget dr. Bordás Beáta művészettörténész, az EMŰK vezetője köszöntötte.
Benedek-Huszár János, az egykori bányászváros polgármestere beszédében részletekbe menően elemezte a művész munkásságát, nem ódzkodván a kényesebb felvetésektől sem. Amint fogalmazott „ezeknek a képeknek a tanulmányozása után” felmerül bennünk a kérdés, hogy „a kütyüvilágban, amiben élünk, ezeket a külső csatlakozókat az ember szolgálatába állítjuk-e, vagy egy nem tudni kik által irányított mesterséges intelligencia rajtuk keresztül” a saját peremvidékévé tesz minket és a tudatunkat. Dr. Kányádi Iréne művészettörténész, egyetemi oktató, a tárlat kurátora elárulta, hogy az ötlet és elhatározás megszületését követően az alkotóval egy életmű-kiállítás megszervezésében gondolkodtak. Erről azonban végül két okból is kénytelenek voltak lemondani. Ezek egyike a művek szétszórtsága a világ múzeumaiban és magángyűjteményeiben, a másik pedig az utóbbi időszak bő termésének a ténye. Ezeket mérlegelve végül az elmúlt három év anyagának a bemutatása mellett döntöttek, amely közé ízelítőként néhány régebbi festményt is beválogattak. A méltatója szerint így egyértelműen megállapítható, hogy az újabb munkák formailag különböznek ugyan az újaktól, azonban a világokat egymással összekötő vagy elválasztó szalag révén közös tartalmi elemeket is fellelhetünk bennük. Mindez arra utal, hogy Incze Mózes már viszonylag korán kiforrott művészi vízióval rendelkezett. Műveinek a frissességét és a dinamikáját az egyéni értelmezés, a szemlélő saját élettörténete hozzátársításának a lehetősége teremti meg.
„Részünk-e a kép, mi részei vagyunk-e a képnek, és hogyan folytatódik ez a történet”? – vetette fel a tárlatmegnyitón jelen lévő Incze Mózes az előtte szólóknak. A témái kapcsán rámutatott, hogy ami az előző vászonról lemaradt, azt megfesti a következőn: – „Gondolatfüzérek, érzelmi kapcsolódás, látványrímelés szokott kialakulni közöttük, így egyikük rányitja az ablakot a másikra”. Mindig maradnak azonban „fehér felületek, amelyek a következő lépésre buzdítják”. Reméli, hogy a festményei megfelelő iránytűként szolgálhatnak mások számára is, a saját belső térképe fehér foltjainak a felfedezéséhez.
Incze Mózes már alig tíz évesen elkerült otthonról, 1986–1994 között a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum falképfestészet szakos diákja, Barabás Éva, valamint Victor Datu tanítványaként. Festészeti oklevelet 2000-ben szerzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, a mestere Nagy Gábor volt. Alapító tagja és 1997–2014 közt résztvevője az Élesdi Művésztelep alkotótáborainak, de 2017-től visszatérő alkotója a szörényordasi Gărâna Kortárs Művészeti Szimpóziumnak is. Jelenleg Isaszegen él és alkot.
A kiállítást szeptember 24-éig lehet megtekinteni.
és ő él a kütyüvilágban, a kisbaconi körülményekhez képest elég jól
Maga az állandó gyűlölködésen kívül el tudna mondani három mondatot?
Na Jánoska szereplése nélkül 2 nap megint nem telhet el.
Megvalósítás 0, a duma megy ezerrel, megélhetést nem hanem csak cirkuszt szervez az embereknek.
A pár másvidékről érkező művészlelkeken kívül a helyieket nem érdekli az ilyen kismilliószor megrendezett szereplése.
Színésznek kellett volna mennie, pályát tévesztett talán, de egyik színi társulat sem tudna ennyit fizetni, amit ezért ott kapnak.
Következőkor már tudjuk, hogy nem kell őt visszaválasztani, mert csak a hamis ígéretekkel maradunk vele!
Nekem sem tetszik amit muvel, de akar orakat is zengeni tudnek, hogy mit kene csinaljon jobban a polgarmester. Csak a penzkoltesrol es hogy a haveri kornek penz jusson arrol szol, mert amugy a kutyat nem erdekli az ilyen esemeny, de ok ezert jo penzt kapnak ennek ellenere. A fiataltol az idosig mikor szervez olyant, ahol penzt is lehet tisztessegesen keresni? Soha!
Milyen stramm multilateral dezvoltat polgija van Barótnak, hej!