Családok a könyvtárban
Újabb olvasásnépszerűsítő és közösségfejlesztő nyári programot hirdet a Bod Péter Me...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Amint megtudhattuk, Boros Kinga sepsiszentgyörgyi születésű, jelenleg Csíkszeredában élő színházi szakíró, dramaturg, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára, a Színház folyóirat szerkesztője könyvének alapját a 2014-ben megvédett doktori dolgozata képezi. Ebben a politikai színház fogalmát járja körül annak tisztázása végett. Ugyanakkor a kommunizmus évtizedeiben létező államhatalmi cenzúra mibenlétét és működését is vizsgálja a sepsiszentgyörgyi színház történetének tanulmányozása által. Mindkét irányba témavezetője, Kovács Levente tanácsára keresgélt. Az ily módon disszertációvá összeállt anyagot az utólag felkutatott forrásokból megtudottakkal kibővítve tálalta az olvasó elé.
A címet – Kényelmetlen színház – metaforaként határozta meg, amely a színház politikusságának mibenlétére és a benne ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekre utal, amelyre igyekezett megadni „a maga magyarázatát”. Kényelmetlennek nevezi ezt a fajta rendezői megnyilvánulást, mert tapasztalata szerint egy-egy ilyen helyzetben a néző nem tudja „hogyan viseltessék” a jelenlétében és részvételével zajló történésekkel szemben.
Példaként Schilling Árpád Feketeország című, 2004-ben színre vitt előadását említette. Ennek az iraki Abu Ghraib börtönökben amerikai katonák által véghezvitt kínzásokat feldolgozó utolsó jelenete alatt váratlanul egy véletlenszerűen kiválasztott néző kezébe nyomták a kamerát, amivel a színpadon valósághűen megjelenített tortúrát rögzítették. Elmondása szerint bár nem őt szemelték ki erre, kezdetben mégis felháborította a gesztus, amellyel valakit a cselekményben való részvételre kényszerítettek. Annál is inkább, hogy ezzel nem csak az érintettet, hanem a többieket is választás elé állították. Választaniuk kellett az együttműködés, valamint az események kívülről, nézőként való szemlélése között. És ezt a rendező elvárásának ismerete nélkül kellett eldönteniük. Egy ilyen helyzet viszont bármikor bekövetkezhet a valós életben is, ezért a mozzanatnak és az előadás egészének politikai töltetet kölcsönzött. Állásfoglalásra kényszerítése okán pedig a közönség számára kényelmetlenné vált.
Az egykori állami cenzúráról kapcsolatban Boros Kinga rámutatott, hogy annak szervezeti kiépítése Romániában 1947-ben kezdődött el, azonban a színpadra állítás ellenőrzésének törvényi szabályozására csak 1954-ben került sor. Ekkor ezt a Színházi Főigazgatóság kizárólagos hatáskörébe utalták, és beköszöntött a szemléltető főpróbák (vizionálások) időszaka. A demokrácia látszatának fenntartása érdekében 1977-ben felszámolták a főigazgatóságot, ily módon hivatalosan megszüntetvén a cenzúra intézményesített formáját. A gyakorlatban viszont ezt a szerepet átvette az állambiztonsági szerv, vagyis a Securitate.
A továbbiakban még szó esett a hányatott sorsú és tragikus véget ért sepsiszentgyörgyi színészről, Visky Árpádról, valamint a szintén Háromszék központjában alkotó Baász Imre és képzőművész társai akcióművészeti megnyilvánulásaiban tetten érhető kitörési kísérletekről is.