Kovácstábor Olaszteleken

Múlt héten, július elsejétől július 4-ig tartott az a kovácstábor, melyet az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány szervezett Olaszteleken, Nagy György helybéli kovácsmester műhelyében, az olaszteleki Daniel-kastély támogatásával, mely a részt vevő hét fiatalnak a szállását biztosította.

Nagy György olaszteleki kovácsmesterről már sokszor írtunk, ezért nem szükséges őt ismételten bemutatni: annyi bizonyos, hogy udvarára belépve – amelynek hátsó felében van a kovácsműhely kialakítva –, egy más világban találja magát az ember, egy olyan helyen, ahol mintha a múlt elevenedne meg körülöttünk, azok a régmúlt idők, melyben elődeink élték a maguk csendes, dolgos életét, maradandót alkotva nemcsak maguknak, és nemcsak a mának, hanem a jövőnek.

Nagy György hagyományokat szerető és tisztelő ember. A kovácsműhelyében mindenütt példás rend van, akárcsak abban a kis kovácsmúzeumban is, melyet a szintén kovácsmesterséget folytató édesapja, és a mesterség iránti tisztelete jegyében rendezett be a műhelye mellett, azért, hogy a ma embere is láthassa, milyen volt régebb a kovácsok élete, milyen szerszámokkal dolgoztak, miket kovácsoltak. Itt majdhogynem az ember akkor is megszereti a kovácsolást, ha azelőtt még életében sosem látott üllőt, vasat vagy kalapácsot.

Mint mondta, a tábor fiataljait is azért fogadta, mert kötelezte őt a mesterség iránti tisztelet, melyhez hozzátartozik a tudás továbbadása is, kinek másnak, mint az érdeklődő fiataloknak. És ha azt hinnék, hogy a kovácsmesterség iránt érdeklődő fiatalokból kevés van, tévedünk. Ismételten bebizonyosodott, hogy a szakmának, a kovácsszakmának is, becsülete van, csak éppen meg kell teremteni a lehetőséget arra, szakiskolákban, műhelyekben, hogy a fiatalok azt elsajátíthassák. Az Olaszteleken meghirdetett táborra ugyanis harminc fiatal jelentkezett, de, csak hetet tudtak fogadni. „Őket motiváció alapján választottuk ki” – mondta a mester, maga is elismerve, hogy a szép, kézi kovácsmunkára ma is igény van, „de a világ, ennek ellenére, más irányba halad”.

– A négy nap alatt egy utat mutattunk a fiataloknak az igazi kovácsolás fele – fűzte hozza.

Az alapfogalmakkal való ismerkedés után a tábor résztvevői a második nap egy tűzikankót készítettek, majd egy díszítőelemet is kovácsoltak.

Nagy György azt reméli, hogy a tábornak lesz eredménye és folytatása is: jövőre kezdő és haladó szintű fiatalokat is szeretne fogadni műhelyében. A Kolozsvárról, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Nagybaconból és Olasztelekről érkezett fiatal résztvevőknek a székelykeresztúri Varró Lajos a damaszkolt penge elkészítésének folyamatát is bemutatta a kovácsműhelyben, ahol végül megtudtuk: minden kovács munkája egyedi, szakavatott szem azt messziről felismeri és azonosítani tudja. A kovácsműhelyből azzal az érzéssel távoztunk, hogy Olasztelek, mely falu neve az utóbbi években a Daniel-kastélyszálló révén vált ismertté, minőségi, járható utat mutathat a fiataloknak a szakmai helytállásban is, ahol a giccs és az értéktelen bóvli helyett ők – közösségük javára – a maradandó minőséget, a valódi értékeket választhatják.