Kézzel alkotni értéket

Pénteken a kézdivásárhelyi Erzsébet Teremben nyitották meg Antal Eszter első, április 1-jéig látogatható szövészeti vándorkiállítását.

A Ségercz Ferenc és tanítványa, Iringó furulyazenéje által keretbe foglalt esemény résztvevőit Taierling Péter Ferenc köszöntötte házigazdaként, hangsúlyozva, „vannak dolgok, amelyeket nem szabad elengedni, ilyenek a hagyományos kézműves tevékenységek, mint például a szövészet. Az alkotásokat látva megállapíthatjuk, hogy ezek nem idejüket múlt tárgyak, hanem gyönyörű alkotások, amelyek annál nagyobb értékkel, jelentőséggel bírnak, minél modernebb életet élünk.”

A tárlatot méltató Szekeres Bernadette képzőművész hangsúlyozta, vannak olyan értékek, amelyekbe most még inkább bele kell kapaszkodnunk, azokból kell új erőt merítenünk. „Tudatosan rá kell keresnünk azokra a régi-új forrásokra, amelyek számunkra szellemi táplálékot nyújthatnak”, hangsúlyozta.

Az 1995-ben, Csíkszeredában született, tanulmányait a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola textil-, majd a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika-szakán végző, Csobotfalván élő Antal Eszterről megjegyezte, alkotóként a képzőművészet és a kézművesség mentén találja meg helyét. „Az egyetemi évek után egy 180 fokos váltás következett be életében, visszatért az első szerelemhez, kézzel készült népi tárgyainkhoz. Egy táborban belekóstolhatott a takácsmesterségbe, így a tiszta forrásnak világa nyílt meg előtte az anyaországi Nádudvaron. Visszatérés, hiszen hagyományőrző szüleinek köszönhetően szinte az anyatejjel egyszerre szívta magába e tájon élő székely emberek hagyatékát, motívumrendszerét, ízét” – hangzott el a méltatásban.

A kiállításon megtekinthető, illetve megvásárolható, kézzel készített ruhadarabok kapcsán Szekeres Bernadette így vélekedett: „Antal Eszter olyan világból merít, amelyben a részek szervesen kapcsolódnak egymásba, amelyben a virág a legfőbb jelkép, mint a természet legcsodálatosabb teremtése, illetve állapota. (…) Esztertől egy újragondolt lajbi, egy megújultan lerakott rokolya, színében felfrissült, népies jellegű nyári ruha, egy előkerült régi díszítőelem fiatalnak és idősnek egyaránt illik.”

Az alkotó lapunknak így nyilatkozott: „A szövés számomra saját akadályaim legyőzése, meditáció, és az önértékelésemhez is hozzáad azáltal, hogy megtapasztalom, hogyan készül el egy viselhető ruha. Szüleim is hagyományőrzéssel foglalkoznak, soha nem vonzott a számítógépes világ, mindig kézzel szerettem alkotni. Gyerekkorban is kézművestáborokban jeleskedtem, az iskolában is rajzórán di-csértek meg legjobban, mindig az alkotás tett boldoggá. Festészeti egyetemre szerettem volna menni, de nem jutottam be, így reklámgrafikát végeztem, ám a szövést sokkal inkább szeretem, ha úgy tetszik, a kézzel fogható dolgok mindig közelebb álltak hozzám”, summázott.