Kapocs a természethez

A ló évezredek óta hűséges segítőtársunk, fontos szerepet játszott az emberiség és a magyarság történelmében, a vele való együttélés és együttműködés mikéntje nemzeti kultúránk szerves részét képezi. Minderről dr. Gőblyös István, a Nemzeti Lovasakadémia alapítója és szakmai vezetője beszélt a sepsiszentgyörgyi Bod Péter-könyvtárban.

Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának – vallja Kodály Zoltánnal dr. Gőblyös István, aki több mint 40 esztendeje lovagol, a legnagyobb hazai és külföldi mesterektől szerezte meg a lóra és megülésére vonatkozó ismereteit. Folyamatosan kutatja és tanulmányozza a magyar elődök tevékenységét, hogy elsajátíthassa világszínvonalú, egyedi tudásukat és továbbadhassa napjaink lovasainak.

A szakember rámutatott, hogy a 19. század végére megszűnt a ló együttműködő készséget és hosszú használati élettartalmat feltételező gazdasági, valamint katonai jelentősége. Ezzel egy időben pedig a sportban játszott szerepe, és vele együtt a teljesítményszemlélet került előtérbe, ami a lovak kiképzésére szánt idő lerövidüléséhez, és a lovaglás elüzletesedéséhez vezetett. Ezen az áldatlan állapoton akar változtatni, mely szándékhoz a magyar nemzet évezredekre visszatekintő lóhoz való kötődésén kívül, hozzájárul annak felismerése is, hogy ez a nemes állat maradt az utolsó kapocs, ami a XXI. század emberét a természethez köti. Éppen ezért a lovas ma már nem akar másoknál kiválóbb lenni, hanem önmaga és lova kiteljesítését, közös boldogságukat, szellemi és fizikai egészségük megőrzését szeretné elérni és fenntartani. A ló kiképzésének célja ismét az együttműködő készség és a hosszú használati élettartam biztosítása lett.        

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.