Iskola- és kordokumentum

Néhai Antal Miklós fizikatanár felvételeiből állított össze dokumentumfilmet A Székely Mikó Kollégium egykori tanárai címmel lapunk munkatársa, Erdély András és Dobondi A. Lehel. Levetítésére a székely tanoda létrejöttének 160. évfordulója alkalmából szervezett eseménydús ünnepi héten került sor az intézmény dísztermében.

A jelenlévők népes seregét meleg szavakkal köszöntő Kondor Ágota igazgatónőtől megtudhattuk, hogy Antal Miklós még életé­ben hőn szeretett kollégiumának adományozta, a diákok és tanárok tevékenységét fotókon és filmeken több évtizeden át megörökítő munkájának gyümölcseit. A hangfelvételeket Péli Mihály, a diafilmeket Albert István készítette 1970-ben.

Néhány kuruc nóta Szabó Mihály zenetanár általi megszólaltatását követően Erdély András rámutatott a régi felvételek jelenben történő lejátszásának a nehézségeire. A megtekintés utáni magánbeszélgetések alkalmával pedig kifejtette, hogy véleménye szerint interjúkat nemcsak tanárokkal, hanem tanítókkal is kellett volna készíteni. Állhatatos munkájukkal ugyanis ők rakják le a tanintézményekben zajló nevelés-oktatás alapjait.

A filmen elsőként az iskola egykori tanulója és neves rajztanára, a képzőművészet útján többek között Hervai Zoltán és Kosztándi Jenő festőt, Jecza Péter szobrászt, valamint Deák Ferenc grafikust is elindító Gödri Ferenc (1890–1975) szólal meg a 80. születésnapja tiszteletére rendezett életmű-kiállítás alkalmából. „A Mikó-kollégiumban kedves és nagyon barátságos, de szigorú nevelési rendszer volt. Tanáraink az életre neveltek, és a fő célkitűzésüknek a létünk egészére érvényes útravalóval történő ellátásunkat határozták” – vallja visszatekintve diákéveire.

Bágya András, EMeRTon-díjas zeneszerző, érdemes művész, az 1960-as évek magyar könnyűzenéjének meghatározó alakja, budapesti letelepedését megelőzően, 1932 és 1944 között a kollégium zenetanára volt. A zenének növendékeivel való megszerettetését tartotta tanári pályafutása legnagyobb sikerének.
Olyan vihar nem jöhet, amely a székely néptörzset kitépi a helyé­ről, mert a génjeiben hordja sok száz esztendős megpróbáltatásainak a tapasztalatait – üzente a szintén Mikóban végzett és 1945-től 1947-ig itt tanító Kicsi Sándor lexikonszerkesztő, író.

Rác Gábor, aki 1939–1960 között volt a kollégium fizikatanára és 1948–1955 között az igazgatója, hivatásának tekintette a tanítást, valamint a nevelést – emlékezett rá lánya, Kónya Éva. Az 1945–1956 közötti időszakban magyar irodalmat tanító Salamon, álnevén Sombori Sándor irodalomtörténész, műfordító, író és dramaturg vallomásában azon kevés emberek közé sorolta magát, aki a feladatát elvégezte. A történelmet 1954–1990 között oktató Tiboldi Zoltán nagyra értékelte a diákjai iránta megnyilvánuló bizalmát. Ez viszont egyben nagy terhet is rótt rá, hiszen a kommunista diktatúrában kötelesek voltak minden, a hivatalos állásponttól eltérő véleményt jelenteni, mely elvárásnak ő ellene szegült. Megszólal továbbá még két egykori igazgató, Nemes Antal (1955–1957) és Izsák Ferenc (1967, majd 1976–1987) és az iskola könyvtárát 1967–1986 között gondozó Czimbalmos Anna, végül pedig Antal Miklós is, akinek a kordokumentum értékű iskolafilm köszönhető.