Iráni és indiai időutazások

Iráni és indiai időutazások Kultúra

Az uzoni Erdélyi Lajos Községi Könyvtár előadóterme szolgált helyszínéül Péter Alpár képzőművész úti beszámolójának, amire Ballai Tímea Barbara könyvtáros szervezésében került sor.

A Bikfalván élő Péter Alpár két utazásáról, az irániról és az indiairól válogatott képeket, amelyeket lenyűgöző kísérőbeszédével tett különlegessé az érdeklődők számára. Elmondta, otttartózkodása során olyan művészekkel dolgozott együtt, akik a helyi kultúrák védelmét tartják fontosnak, de akik mások kultúráját is ugyanúgy tisztelik, értékelik. Kifejtette, mindkét országban erőteljesen jelen vannak azok az értékek, amelyek egyedivé teszik a helyet, és számára a látottak nem az elmaradottságot tükrözték, hanem azt az életmódot, amely a természettel való harmóniáról és mély vallásosságról árulkodik. Mindezek számára a fenntartható jövőt hivatottak biztosítani, és az előrelépést jelentenék.

Iránban mind a négy évszakot megtapasztalhatta ugyanabban az időben, más-más helyeken. Nemcsak turistalátványosságokat keresett fel, hanem sivatagokban, erdőkben, kietlen tájakon, a kecskék, tevék, oroszlánok földjén is járt, olyan helyeken, ahol a nomád életmód a jellegzetes megélhetési forma. Ott, ahol egy pohár víz és egy növény értéke nagyon fontos a mindennapokban. A sziklaképződmények, szakadékok, vándorló homokdűnék, nomád sátrak a természetművészet kiváló anyagaként szolgáltak a képzőművész számára. A Perzsa-öböl hajógyárai, különösképp a befejezés előtt álló hajók kézi megmunkálása, a különböző motívumok felfedezése is óriási élményt szolgáltattak. A perzsa mecsetek kupolái, az utcaképek, a jellegzetes perzsa kertek, a múzeumok, a paradicsomi állapotot tükröző szőnyegek, a mindent beborító geometriai elemek, az öltözködési stílusok mind-mind különös mesélésre adtak lehetőséget.

Indiai utazása során az óriási embertömeg volt a meghatározó, és különleges élmény az emberek együttléte. Ott fontosnak tartják, hogy a helyi erők legyenek az uralkodók: kézművesek, keramikusok, kovácsok, szövőmesterek tartják fenn a gazdasági életet. Ezek helyi termékeinek az értékesítése mindennél fontosabb. A házigazdák mindenütt bizalmas barátként fogadták, betekintést nyert az indiai családok életébe, ahol általában három nemzedék él együtt: a nagyszülők, a szülők és gyerekek. Megcsodálhatta azt a kutat, azaz egy többemeletes, sokezer lépcsőfokot számoló, monumentális építményt, amely szárazságok idején gyűjtötte össze az esővizet. Mint építészeti remekmű ma is India legkülönlegesebb látnivalói közé tartozik: egy fordított templomot formáz a föld alatt, kiemelve a víz szentségét.

A művész összegzésként elmondta, utazásai során mindvégig a legnagyobb biztonságban érezte magát, ahol eljárt, mindenütt kitűnő vendégszeretetben részesült, ezért novemberben újra vissza szeretne látogatni oda.

Hodor Enikő

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.