Ikertestvért kap Michelangelo Dávidja
Michelangelo eredeti remekműve továbbra is Firenzében várja, hogy a járványhelyzet j...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
– A zenekar 1990-ben, Angliában rögzítette a World Full Of Lies című, angol nyelvű albumot, ám akkor nem sikerült meghódítani Nyugatot… Aztán 2017-ben, az I Need Your Love (a Dă-mi iubirea ta című dal angol változata – szerk.) dalt az International Songwriting Competition versenyen jelölték az USA-ban. Van-e esélyük a romániai zenekaroknak betörni a nyugati piacra?
– 2017-ben az I Need Your Love meg is nyerte az említett versenyt, Romeo Dediu gitáros, a dal szerzője pedig a nemzetközi zenei színtér legjobb producereivel dolgozhatott ennek köszönhetően. Úgy vélem, a román rockzenekarok nem kevés sikerrel koncerteznek külföldön, elég csak az európai fesztiválok fellépőinek listáit megnézni. Ha nemzetközi karriert szeretnél, az egyik alapfeltétel, hogy egy olyan országba költözz, ahol ez a műfaj népszerűbb, a televízió és a rádió többet játssza a rockzenét, mint itthon. Emellett persze ott van a nyelvi akadály is. Sokszor nagyon érződik rajtunk a román akcentus, és ez azonnal diszkvalifikál, amikor egy produkció külföldi sikere a tét. Következésképpen, gondold át, mit kívánsz, ha valóra szeretnéd váltani az álmod!
– A ’90-es évek második felében az együttes hard rockból lágyabb, slágeresebb rockzenére váltott. Mi volt a stílusváltás oka?
– Egyszerű a válasz: akkoriban Romániában hirtelen változott a közízlés, amiben komoly szerepe volt a rádióadóknak, és főként a producereknek, akik a saját „terméküket”, illetve az általuk támogatott zenekarokat tolták előtérbe. Választhattunk, hogy kevesebbet koncertezünk, kisebb nézőszámmal, vagy alkalmazkodunk a körülményekhez, és szélesebb hallgatótábort célzunk meg. Így jött létre az, amit 40 éve Holografként ismer a közönség.
– Hogyan születnek a Holograf-szerzemények, ki határozza meg a dalok irányvonalát?
– Senki nem határoz meg semmiféle irányvonalat. Mindenki hozza a saját dalait, amelyeket a többiek átengedik a „belső szűrőn”, hozzáteszik saját ötleteiket, így együtt csiszoljuk azokat, mígnem elnyerik végleges formájukat.
– Hogyan oszlanak meg a zenekar repertoárjában a különböző korszakok dalai? Mit hallhatunk a Szent György Napokon? A Banii vorbesc, illetve a többi korábbi, keményebb vonalú albumról is játszanak majd?
– Természetesen minden korszak dalaiból merítünk, kezdve a `80-as évektől, egészen a legfrissebb, Pierd înălțimea din ochii tăi című dalig.
– 1994-ben elsőként képviselte Romániát az Eurovíziós Dalfesztiválon, a zsűri által erősen alulértékelt (21. helyen végzett) Dincolo de nori című dallal. Hogyan emlékszik a 25 ével ezelőtti tapasztalatra?
– Dublinban (a `94-es fesztivál helyszíne – szerk.) szerették a dalt, amely azóta is a dalfesztivál minden idők listájának 40. helyén szerepel. A gond inkább a szürke zónával volt, ahonnan érkeztünk. Gyakorlatilag senki fiai voltunk, és ott, ahogy a politikában is, számít, hogy kié vagy, honnan jössz és ki a barátod. Ez ma is tetten érhető a fesztiválon az egyes országok számára adott pontszámokban.
– Idén visszalépett a dalfesztivál hazai selejtezőjéből. Miért?
– Naivitásomban egy olyan forgatókönyvet képzeltem el, amelyben a TVR (közszolgálati televízió, a dalfesztivál hazai műsugárzója – szerk.), kilépve a megszokott sémából, selejtező nélkül elküldi a fesztiválra azt a versenyzőt, aki huszonöt éve elsőként vett részt azon. Ez újdonság lett volna az Eurovízió történetében. A képi anyag a jelenlegi felvételek mellett a ’94-es klipből is mutatott volna be részleteket, de ez végül nem valósulhatott meg, így továbbléptem. Pedig úgy vélem, egy igazán egyedi történet lett volna…
– Hogy fér meg egymás mellett a szólókarrier és a Holograf?
– Igazából nem nevezném szólókarriernek az alkalmanként adódó közreműködéseket, amelyek jól megférnek egymás mellett a zenekarral, ahogy a Marius Bațu barátommal létrehozott unplugged projekt is.
– Figyelembe véve az utóbbi évtizedek zeneipari változásait, milyen esélyei vannak az érvényesülésre egy fiatal zenekarnak, összehasonlítva azzal az időszakkal, amikor az önök karrierje körvonalazódott?
– Elvileg óriási esélyei vannak, összehasonlítva azzal, ami nekünk állt rendelkezésre. Itt elsősorban a médiára és az internetre gondolok, a lehetőségre, hogy egy billentyűkattintással bekerülj a köztudatba. A rádiók, a televíziók és a mozgás szabadsága a feltörekvő előadók fő ütőkártyája. Nekünk mindebből semmi nem adatott meg annak idején, évente több száz koncertet kellett adnunk, hogy ismertté váljunk, úgyhogy sok sikert!
– Mikor várható új Holograf-album?
– Az biztos, hogy egyhamar nem. Igazából az albumkoncepció elavult, mindenki minél rövidebb, és egyre több dalt szeretne, az embereknek nincs már idejük a zene figyelmes végighallgatásra, az abban való elmélyülésre.