Felhívás!

Hogyan lettem fotós?

Hogyan lettem fotós? Kultúra

A háromszéki fesztiválok három fiatal fotósával, Márton Norberttel, Dénes Botonddal és Máthé Zoltánnal beszélgettünk arról, hogy mikor és miként varázsolta el őket a fényképezőgépek világa, illetve hogy a kialakult helyzet miatt mennyire van igény a munkájukra.

A sepsiszentgyörgyi Márton Norbertet gyerekkora óta érdekli a képzőművészet. Mielőtt a fotózás varázsa magával ragadta volna, rajzolt. Kilencedikes korában lett szerelmes a fényképezőgépbe.

– Autodidakta módon tanultam a fotózást, de jártam fotókörre is – avatott be Márton, aki a fényképein szereti megmutatni az érzelmeket. – Esküvőkön, keresztelőkön, koncerteken is fotóztam már, de a legszívesebben portrékat szeretek fotózni, stúdióban és szabadtéren egyaránt.


Most éppen a ballagási fényképek elkészítésének időszaka, és bár a kijárási tilalmat feloldották, a helyzet még mindig nem a legkedvezőbb.

– Mivel nincs kicsengetésük, ezért sokan nem tartanak igényt a fotókra se – mondta Norbi.

Dénes Botond, kézdivásárhelyi fotós az unokatestvére által csöppent bele a fotózás világába. Első képeit egy blogra (Chocholate Fashion Coffee) készítette.

– Ez volt az első olyan találkozásom a fotózással, ami nyomot hagyott bennem. Ez annyira mély volt, hogy kezdtem félretenni a pénzemet, hogy meg tudjam vásárolni az első gépemet – mesélte Botond. Majd hozzátette, hogy a fotózás mindig feldobta a szürke hétköznapjait, és tudta, egy nap ezzel fog foglalkozni.


– Amikor megvásároltam a leg­első gépemet Máthé Zoltán felajánlotta, hogy csatlakozzam a Visit Kézdivásárhelyhez mint fényképész, és segítsek bizonyos projektek fotózásában. Amikor elkezdtünk közösen dolgozni, akkor egyre több dolgot tanultam, tőle lestem el a szakma fortélyait – árulta el, mint azt is, hogy képeit szereti úgy elkészíteni, hogy azok minél természetesebbek és letisztultabbak legyenek, közel álljanak ahhoz, amit a valóságban is látunk.

Botond szomorúan nyugtázta, hogy a kialakult helyzet miatt minden rendezvény tolódott, így a ballagási fotózás az egyetlen, amivel szakmájának hódolhat, és örül, hogy akadnak olyan fiatalok, akik igényt tartanak erre.

– Onnantól kezdve fotózom, hogy a mobiltelefonokon kamera volt, amely ott volt mindig a zsebemben. Édesapám erre felfigyelt, és amikor a családi fényképezőgép elromlott, kaptam tőle egy professzionális gépet – tudtuk meg a kézdivásárhelyi Máthé Zoltántól, aki bár nem végzett fotóiskolát, számos workshopon vett részt.

– Olaszországban, Budapesten és Romániában is számos helyen fotóztam már – mondta Zoltán. – Mint minden más művészeti ágban, ebben is kialakul az embernek egy saját stílusa, ami alapján az emberek tudják, hogy azt a képet ő készítette, a fesztivál- és bulifotózás nem ad erre lehetőséget, így felhagytam ezekkel.

A portréfotózás viszont igen, és most van az ideje a ballagási portrék elkészítésének– vallja Máthé Zoltán –, és örömmel nyugtázza, igenis sok felkérést kap, amelyeknek a lehetőséghez mérten eleget is próbál tenni.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.