Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Bízzunk és imádkozzunk!

Bízzunk és imádkozzunk! Kultúra

Az elmúlt hétvégén, Kolozsváron, illetve Budapesten ülésező Magyar Unitárius Egyház Főtanácsa és Zsinata Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkészt választotta sorrendben a 32. püspökévé. A magas rangú tisztségviselővel a megyeszékhelyen beszélgettünk hivatástudatról, kihívásokról és a helytállás módozatairól.

– Kihívásokkal és megpróbáltatásokkal terhelt időszakot élünk, amelyben a keresztényeket-keresztyéneket több irányból is támadások érik. Ebben a nehéz, csapdákat rejtő helyzetben milyen gondolatokat, terveket dédelgetve foglalta el a püspöki széket?

– Amint a 32. szám is érzékelteti, mély történelmi távlatokra nyúlik vissza az a folyamat, amelyet immár új megbízatást vállalva szolgálok olyan elődök után, akik lelkiismeretesen, odaadással és elveikhez való hűséggel cselekedtek azért, hogy a több mint 450 éves múltunk alatt kigyöngyözött értékeink megőriződjenek. Hogy a többi keresztény egyházzal közösen egyfajta lelki medret szabjanak az élet emelkedettségének, normalitásának. Ennek a hagyománynak a folytatójaként foglalom el ezt a tisztséget, és azzal a felelősségtudattal, hogy előttem áll a múlt. Igen, a múlt előttem áll, és nem mögöttem, mert nagyon fontos, amit onnan hozunk, ezért megőrzendő és továbbadandó. Jövőnk pedig csak úgy van, ha a jelenben felelősségteljesen élünk.

Egy olyan korban kell helytállni, amelyben megroppant az emberi tartás, fordul ki a sarkából az életünk, és a fejünk fölött átcsapni készül az erkölcstelenség szennyes árja, amelyet ma már csak az egyházak képesek, ha kell homokzsákokkal is, a medrében tartani. És mindez azért, mert valakik úgy hitték, hogy a modernitás és posztmodernitás jegyében szembe kell fordulni az évezredek alatt kikristályosodott, a mindennapjainkat tartalommal és értelemmel megtöltő szokás- és értékrenddel. Ezeket viszont nem görcsös ragaszkodással tudjuk megőrizni, hanem felmutatván, hogy az egyetlen lehetséges alternatívát nyújtják a teljes értékű emberi lét megéléséhez. Keresztény hitünkkel összhangban újra rávezetvén embertársainkat, hogy nem az egónk a legfontosabb, amelynek előtérbe helyezése ön és környezetpusztításhoz, az Isten alkotta világ átrendezéséhez, és végül felfalásához vezet. Megértetvén, hogy nekünk küldetésünk van a Földön, és az emberi élet legmagasztosabb, legszentebb megvalósulása, hogy nemes ügyek, eszmék, célok szolgálatába állítható.

Hirdetés
Hirdetés

– Fiataljainkon áll, vagy múlik a jövőnk. Az unitárius egyház a kapuin belülre tudja-e vonzani és tartani őket, hogy felvértezze a rájuk leselkedő rontás ellen?

– Örömmel mondhatom, hogy ilyen vonatkozásban jól állunk, hiszen a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, amelynek a rendszerváltást követően az első elnöke voltam, töretlenül és dinamikusan fejlődik. Gazdag, táborozásokkal is egybekötött programjainak évről-évre több résztvevője van, akik ily módon részeseivé válnak Isten és családcentrikus közösségünknek, amely nem csak őrködik felettük és védi őket, hanem a kibontakozásukban is segít.

– Erdélyi magyarként, nemzetiségi hovatartozásunk és keresztény mivoltunk kapcsán kétszeres nyomás nehezedik ránk. Ebben az áldatlan állapotban számunkra létkérdés a hitvitákból származó ellentétek megszüntetése, és az összefogás megvalósítása a történelmi magyar egyházak között. Ebből a szempontból miként ítéli meg a jelenlegi helyzetet, és mit lehet tenni a javítása érdekében?

– Esetünkben hármas kisebbségi létről beszélhetünk, hiszen volt idő, amikor a keresztény családon belül sem volt könnyű unitáriusnak lenni, mert másféle látásmódunk miatt türelmetlenül viszonyultak hozzánk. Mindez azonban megítélésem szerint már a múlté, lejárt a hitviták kora, és az erdélyi vallási türelem jegyében nem a minket elválasztó, hanem az összekötő, együvé kovácsoló vonásokat tartjuk szem előtt. Jó példa erre a vallásszabadságot kimondó 1568-as tordai országgyűlés 450. évfordulójáról való megemlékezés, amit nem sajátítottunk ki, hanem igazi testvérként együtt ünnepeltünk a keresztény egyházakkal. Hiszen a lelkiismereti szabadság törvénybe foglalása közös érték, valódi transylvanikum. Ennek fényében pedig emelkedett és történelmi gesztusként értékelem, hogy a reformáció idején elszenvedett sérelmek ellenére a tordai ünnepségen Jakubinyi György, római katolikus érsek is jelen volt. És ilyen emelkedettségről kell mi is tanúbizonyságot tegyünk a minket ért múltbéli igazságtalanságok tekintetében. Szorosan együtt kell működni, és közösen kiállni az egyetemes kereszténység és erdélyi magyarság sorskérdéseiben. Őrizni a sötét erők által egyre hevesebben támadott egyetemes keresztény hitet és értékeket. Tisztán tartani a medret, amelyben a keresztény élet folyik.

– Végszóként, mit üzen az olvasóinknak és nem csak?

– Ezekben a nehéz történelmi pillanatokban, amikor az egymástól való elszigetelődést fokozó világjárvány árnyéka is ránk vetődik, a keresztény testvéreimet arra kérem, hogy bízzanak az isteni gondviselésben, és imádkozzanak. A történelem során ugyanis a hit és imádság erejével az összes megpróbáltatást, így a járványokat és háborúkat is átvészeltük.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2021. július 15., 14:59
    ÉRTÉKELÉS: 3

    Sajnos, hetente szembesülök, hogy a Duna TV vasárnap de.-i vallási műsoraiban nagyon ritkan van 5-10 perc az unitarius egyhaznak szentelve mint más, szándéķosan nem nevezem néven, történelmi, vagy nagyon újkeletű neoprotestáns, akár nemzetidegen egyházaknak. Írtam Duna TV vallási műsorok vezetőségének amire egy olyan arcpirító választ kaptam, hogy jobb ha nem is részletezem. Kb. ennyit a vallásszabadság, és más vallás tisztelete gyakorlati megközelítéséről.