Barcaságról Erdővidék Múzeumában

Barcaságról Erdővidék Múzeumában Kultúra

Nemrég igazi történelem-, illetve helytörténeti óra helyszínévé vált Erdővidék Múzeumának Kászoni Gáspár-terme. A Tortoma Önképzőkör és Demeter Zoltán művelődésszervező meghívottja dr. Kovács István Lehel négyfalusi egyetemi tanár, helytörténész volt, akit az Erdélyi Kárpát-egyesület országos elnökeként ismerhetnek a természetjárók, és aki Barcaságról, annak természeti, néprajzi értékeiről, kincseiről, valamint történelméről tartott érdekes, tartalmas előadást.

Megtudhattuk például, hogy a Barcaság már a neandervölgyi ember idejében, ezelőtt harmincezer évvel lakott volt, hiszen az ősember maradványait megtalálták a Brassó melletti Keresztényhavas barlangjaiban. Brassó neve egyébként onogur-bolgár eredetű, jelentése szürke víz. „Valamikor Brassótól északra húzódott ugyanis az Onogur-bolgár Birodalom határa” – magyarázta Kovács.

Részletesen kitért a vidék jelentősebb történelmi eseményeire, melyek közül megemlítette a német lovagrend 1211-ben történt behívását a Barcaságra, annak kiűzését 1225-ben, a tájszólásuk alapján valószínűsíthetően a felcsíki székelyek csoportjából kivált barcasági csángók betelepedését, II. Endre királynak az erdélyi szászok számára 1224-ben kiadott „arany szabadságlevelét”, Hétfalu első írásos említését 1366-ból, a tatárjárást, Hunyadi Jánost, aki bátorságukért aranykelyhet adományozott a hétfalusi csángóknak, aztán az 1848–49-es szabadságharcot, melyből a barcasági magyarok is derekasan kivették részüket az első és a második tömösi csata révén.

Említést tett Brassó vármegye 1876-os megalakulásáról, melynek érdekessége, hogy a hétfalusi csángók kérést írtak, hogy Háromszékhez szeretnének tartozni – egyetlen szavazaton múlott, hogy mégis Brassóhoz kerültek.

– Ennyit jelentett egyetlenegy szavazat – véleményezte, utalva arra, hogy manapság is gyakran elbagatellizáljuk annak jelentőségét.

A történelmi visszatekintés az I. és a II. világháború eseményeivel zárult, melyek következményeképp sokan Magyarországra menekültek a Barcaságról, végül a kommunizmusbeli erőltetett betelepítésekről is szót ejtett az előadó. Jelentős szerepet játszott a barcaságiak életében az 1544-es vallásreform is, ekkor terjedt el az evangélikus vallás a vidéken – mutatott rá.

Dr. Kovács Lehel István külön fejezetet szánt a tíz barcasági magyar falu bemutatásának. Ezek közül Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu a mai Négyfalut, vagyis Szecselevárost alkotják (a román Sătucele vagyis „falvacskák” szóból származik az elnevezés); további három faluval – Tatrang, Zajzon és Pürkerec – együttesen képezik Hétfalut. A barcasági magyar települések sorát Apáca, Krizba és Barcaújfalu egészíti ki. Megtudhattuk, hogy Tatrangból indult útjára Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, hogy Türkösön hímezték és türkösi rózsaszirmokkal töltötték meg Kossuth Lajos halotti párnáját, hogy Zajzon valamikor az egész Monarchia legkedveltebb fürdőhelyisége volt, és hogy itt még ma is él a borica nevű „férfiavató”népszokás, és még sok más érdekességet.

Végül szó esett a vidék gasztronómiájáról is, melyet dr. Kovács István Lehel egy 171 receptet tartalmazó könyvben is összefoglalt. Ezt és több más, általa írt kiadványt is meg lehetett a helyszínen vásárolni.

 

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.