Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Bányák és bányászok nyomdokain

Bányák és bányászok nyomdokain Kultúra

Az Erdővidéki Bányásznapok egyik legérdekesebb és legtanulságosabb rendezvénye volt az autóbuszos kirándulás, olvashatták múlt csütörtöki lapszámunkban, és vétek lenne azokról a helyszínekről nem beszámolni, amelyek helyszűke miatt ott nem fértek el, olvassák el itt.

Hirdetés
Hirdetés

Bányairoda kórházi tulajdonban (!)

Némi meglepetés érte a kirándulókat, amikor Köpecről Köpecbánya felé fordultak, és megálltak az egykori köpeci szénbányák sorrendben 2. irodájánál (az első Köpecbányán, a harmadik Baróton működött), ahol, mint azt Nacsinák Dávid magyarázta, a bányaadminisztráció dolgozott. A ma már csak alapjaiban álló, valamikor impozáns épületet a múlt század negyvenes–ötvenes éveiben építhették, a háború után szolgálta a bányát egészen 1972-ig, amikor az adminisztráció Barótra költözött.

Érdekes tény, hogy már a 2000-es években öregotthont vagy valamilyen szanatóriumot próbáltak itt létesíteni, úgyhogy az épület átkerült a szentgyörgyi kórház tulajdonába, és most is ott van! A környék szépségeire még emlékezők mesélték, hogy az épület előtt kivilágított szökőkút volt valamikor, egyébként pedig az egész környék „elit” helynek számított: a közelben laktak ugyanis a bánya nagyjai, őket már akkor vezetékes víz szolgálta, ami Barót környékén legalábbis, sok helyütt még ma is luxusnak számít.

Köpecbányára érve a bánya legelső irodaházánál is megálltak a kirándulók. Ez még rosszabb állapotban van, mint a második iroda, hiszen ez az épület még régebbi. Ez a valamikori irodaépület átélte az első és második világháborút, „akik itt dolgoztak valamikor, azok közül valószínűleg már senki nincs életben” – mesélte Nacsinák. A második világháború végén, egy legenda szerint, ezt az épületet fel akarták robbantani a visszavonuló németek, egy bányász mentette meg, aki a robbanószert az utolsó pillanatban kidobta az ablakon.

A két legsikeresebb bánya

Feljebb menve Köpecbányán, az egyébként festői szépségű Köpec-patak völgyében, a bányászok számára 1913-ban épített, még ma is szép bányászlakásokat megszemlélve a köpecbányai bányatónál álltak meg a kirándulók, majd feljebb a völgyben, a régi, nagy bányák egykori helyszíneire érkeztek, és a Polenszky-bánya szállítógépének alapját képező, még épen megmaradt talapzatnál tartottak pihenőt.

A Polenszky-bánya bejáratáról nem tudni pontosan hol van, valahol ott a bozótban – magyarázta Nacsinák Dávid. Azt viszont tudta, hogy ennek a bányának a művelésével 1926-ban hagytak fel, a bánya maga egy 80 méter hosszú, lejtős aknából állott, 5 fokos dőléssel ment a siklója, míg elért a széntelepig. A bánya több mint egy kilométer hosszú volt, „amit megcsinálni abban az időben hatalmas teljesítmény volt. Később Dózsa György-bánya néven üzemelt, végül 1959-ben ez a bánya is befejezte a termelést.

Büszkén mondhatjuk, hogy azon ritka köpeci üzemek közé tartozott, mely kimerült, és ez volt bezárásának oka. A közelben található Tudor Vladimirescu (Vaszi) bánya munkálatait 1927-ben kezdték el, aztán felhagyták, és 1945-ben folytatták. Az is nagyon sikeres bánya volt. Az ötvenes évek közepén zárták be” – mondta.

A Polenszky-bánya volt az egyetlen, amelyik a második világháború alatt is üzemelt, oda még a vasút is feljött. Fehér Zoltán igazgató szerint régi köpeci bányászok a „legjobb bányaként” emlegették a Polenszkyt, „ahol a szén vastagsága elérte a 12 métert, tiszta szén volt, jó volt a födém, tehát sok mindenben élenjáró volt.”

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.