Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A románok által felakasztott székely tanítónő mítosza

A románok által felakasztott székely tanítónő mítosza Kultúra

Pontos egy évvel ezelőtt, a trianoni békediktátum évfordulójakor Erdély új urainak székelyföldi emlékműgyalázásairól nyújtottunk szemléletes képet. Az impériumváltással járó trauma, megaláztatások sorozata ugyanakkor olyan mítoszok születését is eredményezte, amelyek közül némelyik a mai napig tartja magát. Ilyen például a „székely tanítónő”, Kárpáti Piroska legendája, akit Üzenet Erdélyből című verséért állítólag felakasztottak a románok.

Hirdetés
Hirdetés

Az internetes keresőkbe nevét beütve néhol még száz év után is makacsul tartja magát a korabeli „hír”, miszerint Kárpáti Piroska székely, netán sepsiszentgyörgyi tanítónő lett volna, akit Üzenet Erdélyből című verséért Aradon felakasztottak a román hatóságok. Az eredeti forrás nem ismert, ám a Békés Megyei Közlöny 1920. június 17-i számában már ezt olvashatjuk:

„Üzenet Erdélyből – ilyen címen jelent meg aláírás nélkül egy fájdalmasan felsikoltó, kétségbeesett zokogás, a magyar irredenta költészetnek eddig legszebb hajtása, lapunk április elseji számában… Ki hitte volna, hogy ezeket a pöröly zúgású, lángoló sorokat egy ismeretlen, szegény kis falusi tanítónő, harmatlelkű, gyönge virágszál, egy vérző szívű székely honleány írta volna? Ma már a nevét is tudjuk. Kárpáti Piroskának hívták. És egyebet is megtudtunk róla. Szomorú, döbbenetesen szomorú hírt, amely megremegtette lelkünket, s amely mégis a fojtogató elkeseredés mellett a szent hit szikráját csiholta ki szemünkből… a rabló betolakodók felakasztották verséért.”

Üzent az Olt, Maros, Szamos.

Minden hullámuk vértöl zavaros.

Halljátok ott túl a Tiszán,

Mit zeng a szél a Hargitán?

Mit visszhangoznak a csíki hegyek?

Erdély hegyein sűrít fellegek

Ez itt magyar föld, és az is marad,

Tiporják bár most idegen hadak.

Csaba mondája új erőre kel,

Segít a víz, a tűz, a csillagok,

És nem leszünk mások, csak magyarok!

 

Ha szól a kürt egy szálig felkelünk.

Halott vitézek lelke jár velünk,

Előttünk száll az ős turulmadár;

Nem is lesz gát és nem lesz akadály.

Ember lakol, ha ellenünk szegül,

A székely állja rendületlenül.

Üzenik a gyergyói havasok:

Megvannak még a régi fokosok.

Elő velük, gyertek, segítsetek!

Hollók, keselyük tépik a szívünket,

Rabló hordák szívják a vérünket…

Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből (részlet)

Az Üzenet Erdélyből elsőként a Magyarország című napilap 1919. december 7-i számában jelent meg, utána több lap is átvette, az utóbbi években ismét felkapottá vált a világhálón – kivégzésének felemlegetésével egyetemben. Pedig azt már a Budapesti Hírlap 1920. szeptember 3-i számában napvilágot látó nyilatkozat cáfolta, ahonnan aztán számos lap átvette:

„Félesztendő óta egyre több újság közli az Üzenet Erdélyből című irredenta verset, melynek, állításuk szerint, Kárpáti Piroska erdélyi tanítónő volna a szerzője, kit e verséért az oláhok fölakasztottak. E verset, mely már tavaly decemberben megjelent néhány budapesti újságban, Tábori Piroska, néhai Tábori Róbert leánya írta. Hír szerint az oláhok e verséért halálra ítélték, de az ítéletet nem hajthatták végre, mert két éve, hogy eljött Erdélyből.”

Híradás a Békés Megyei Közlöny 1920. június 17-i számában

Gáspár Ármin Oláh bűnök (Budapest, 1928) című munkája 2. kötete 149. oldalán ugyancsak azt írja, „ezért a verséért Romániában halálra ítélték”, de akasztásról ő sem beszél. Ugyanakkor az igazsághoz tartozik, hogy állítólagos halálra ítéléséről sem rendelkezünk semmiféle bizonyítékkal…

Ki volt Tábori Piroska?

Az 1892. november 20-án, Budapesten született Tábori Piroska erdélyi kötődéséért minden bizonnyal nevelőanyja, a nemzeti érzületű Tutsek Anna Emília is „felelős”: ő örmény eredetű család sarjaként, Kolozsváron jött világra 1865. március 12-én. 1936-ban megjelent önéletrajzát a következő mottóval adta közre: „Erdély megszentelt földjében örök álmodat alvó Édesanyám, a Te emlékednek ajánlom ezt az írást.”

Tizenévesen már írásai jelentek meg a Fővárosi Lapokban, majd az Ország Világban, a Magyar Hírlapban, A Hétben stb., 1894-től a Magyar Leányok c. képes hetilap szerkesztője. 1900-ban ment férjhez a zsidó származású Tábori (eredeti családi nevén Tauber; a nagyapja, Ruben Tauber még Morvaországban született 1769-ben) Róbert hírlapíróhoz (1855–1906), akinek második felesége lett, és átvette annak két lánya, Piroska és Lilly nevelését. 1944 decemberében hunyt el, 1947 után műveit, mint konzervatív írónőét „indexre tették”.

Érdekes családtörténeti adalék, hogy a konzervatív, jobboldali írónő, Tutsek Anna (Tábori Piroska nevelőanyja) unokaöccse, Tutsek Gusztáv Vazul (Kolozsvár, 1902. augusztus 24. – Budapest, 1971. november 23.) az 1956 utáni megtorlásokban játszott szerepéért, a nagyszámú halálos ítélet kimondásáért „Tutsek vérbíró” néven közismert: elsőfokú bíróként 15 perben 62 embert ítélt halálra, köztük Wittner Máriát. 1928. február 25-én házasodott össze Szomora Margittal, ám az 1930-as években elváltak, gyermekeivel nem tartotta a kapcsolatot. Egyik dédunokája, Toroczkai (eredetileg Tóth) László anyaországi jobboldali politikus, a Mi Hazánk Mozgalom vezetője, 2022-től országgyűlési frakcióvezetője. Tutsek Anna testvére, Tutsek Sándor ügyvéd, későbbi országgyűlési képviselő 1883-ban szenzációt keltett azzal, hogy végigpedálozta a Kolozsvár–Dés szakaszt. Lánytestvérük, Margit a háromszéki Kőröspatakra ment férjhez.

Piroska édesanyja, Elek Jenny (eredetileg Engel Eugenia), „a nagy műveltségű, eszes, okos asszony”, aki „az irodalom terén is sok szép sikert aratott”, 1900. január 23-án, 38 éves korában, 18 év házasság után hunyt el tüdőbajban Budapesten. Tíz évvel később lánya így búsulta el hiányát Kis anyám, édes… című versében: „De ha mi ketten egyedül vagyunk csak,/ Ugye az álarcot ledobhatom,/ S az összegyűlt keserű, fájó könnyet/ Rád borulva mind kisírhatom?” Ő is Erdélyben, az Arad megyei Ménesen született 1861-ben, Engel Mór és Grünwald Amália gyerekeként…

Tábori Piroska. Ismeretlen szerző fényképe az 1920-as évek végéről. Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A tragikus vég azért csaknem kerülte el

Visszatérve Piroskához, ő a budapesti magy. kir. állami Erzsébet nőiskolában szerzett polgári iskolai tanári diplomát 1914-ben, és még abban az évben Brassóban, majd 1915-ben Kolozsváron találjuk szociális munkásként. 1915 szeptemberében nevezték ki a budapesti Aréna úti kerti iskola tanárának, egy évvel később a székesfőváros pedagógiai könyvtárához kapott beosztást, ahol 1922-ig dolgozott. Utána két évig ismét tanított, 1924-ben ment férjhez Závodszky Zoltánhoz, a magyar királyi operaház tagjához. Ezzel egyidejűleg tanári működését is abbahagyta.

Tizennégy éves korában kezdett írással foglalkozni. Később rendes munkatársa lett az Alkotmánynak, több napilapnak és folyóiratnak, a Magyar Lányoknak, és a Képes Kis Lapot is szerkesztette. 1918-ban jelent meg első verses kötete Halk muzsika címmel. Összesen mintegy 120 gyermekverses, mesés, ételreceptes könyve jelent meg, több mint 20 ifjúsági regényt írt, magyarul, németül, franciául beszélt.

Nem bírván elviselni, hogy férje életében más nő is szerepet kapott, 1947. május 2-án öngyilkosságot követett el Budapesten (nagy mennyiségű altatót vett be), ott is van eltemetve. Pedig három évvel korábban Závodszky Zoltán a nyilasok felszólítására sem volt hajlandó elválni tőle, mint zsidó származású nőtől, inkább vállalván a vele való sorsosztozást…

Tutsek Anna, a nevelőanya

Összegzésképpen tehát megállapíthatjuk, hogy az elmúlt több mint száz év távlatából sok mindent felróhatunk Erdély új urainak, de Kárpáti Piroska felakasztásával nem vádolhatók. Ezen kívül is van bőven a számlájukon!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások