A mintaszerű testgyakorlástól az olimpiai aranyig

A sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban április 16-án, szerdán 18 órakor a szerző jelenlétében mutatják be Csinta Samu legújabb kötetét. A Háromszék sportcsillagai a Tortoma Kiadó gondozásában jelent meg a Háromszéki Téka sorozat részeként.

A szerző lapunknak elmondta, legújabb könyve Háromszék sporttörténelmét veszi számba egészen a 18. század végétől, amikor – Mária Terézia idején – a Magyar Királyság tanintézményeiben már engedélyezik a tornaórák megtartását, igaz, akkor még nem kötelező jelleggel, és kizárólag fiúk számára. Tulajdonképpeni iskolai sportéletről azonban csak az 1867-es kiegyezés után beszélhetünk, Háromszék esetében pedig dokumentálhatóan 1875-től, amikor az orbaiszéki tanítók testülete bevezeti a mintaszerű testgyakorlást.

1892 után, amikor a Székely Mikó Kollégium főgimnáziumi rangot nyert, minden tanévzárót tornabemutatóval, vetélkedőkkel tettek ünnepélyesebbé, és az ott folyó sportélet hatékonyságát jól mutatja, hogy az 1903-ban Budapesten megtartott első országos tornaünnepélyen a tanintézet csapata az előkelő 10. helyen végzett. Ahhoz, hogy aztán négy év múlva ugyanitt le is arassa a babérokat!

Szabó Kati mindmáig a legeredményesebb

A kötet részletesen, a megye fontosabb településeire lebontva foglalkozik sportegyesületek történetével, külön a kiemelten eredményes sportágakban elért sikerekkel, így például a labdarúgás, az atlétika vagy a kosárlabda múltjával. Kézdivásárhely is külön fejezetet kapott annál is inkább, mert 1912-ben itt jött létre a megye első – és ma is működő – sportegyesülete, de emellett az atlétikában, asztaliteniszben elért sikerei révén kitörölhetetlenül beírta nevét a magyar sport aranykönyvébe.

Természetesen nem hiányozhat a háromszéki olimpikonok bemutatása sem, kezdve az 1928-as olimpián megforduló sepsiszentgyörgyi Péter Lászlóval, kézdivásárhelyi Reznek Jenővel, komollói Dávid Józseffel, az 1932-ben párbajtőrben elődöntőt vívó kézdivásárhelyi Benkő Tiborral, az 1936-os berlini olimpián az atlétikát képviselő baróti Bodosi Mihállyal – el egészen a legutóbbi párizsi játékok háromszéki szereplőiig. A legismertebb közülük minden bizonnyal a zágoni Szabó Katalin, aki négy arany- és egy ezüstérmet szerzett az 1984-es Los Angeles-i olimpián, de a román kézilabda-válogatott oszlopos tagjaként 1972-ben és 1976-ban ezüst-, illetve bronzérmet hazahozó, imecsfalvi születésű Kicsid Gáborral is hosszabb beszélgetést olvashatunk a kötetben. Ugyanakkor az 1970-es, ’80-as évek sportéletének kulisszái mögé is betekintést nyerünk.

Történelmi hűség szubjektivizmussal elegyítve

Remekbe szabott monográfia tehát a Háromszék sportcsillagai, amit „a teljesség igénye nélkül, a történelmi hűségre való törekvést jó adag szubjektivizmussal elegyítve” állította össze Csinta Samu. „Hiszen a történelem – még inkább a sporttörténelem – képlékeny dolog, szinte havonta változik, alakul, és mivel olyan műfaj, amelynek legtöbbünk résztvevője, egyben szakértője, tükrözésétől aligha várható el az egzakt tudományok feszessége. Tények, dokumentumok, élmények és eredmények kavarognak, kedvencek, örömök és csalódások egyaránt felbukkannak. Akár az életünkben, amelynek egyik leghűbb tükre maga a sport. Háromszéken is” – vallja a szerző.

A sajtós karrierjét a ’90-es évek legelején sportújságíróként, az Új Sport alapítójaként kezdő, két évvel ezelőtt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Spectator-díjával is kitüntetett Csinta Samu ifjú korában maga is sportolt: a Székely Mikó Kollégium diákjaként 10,8 másodperc alatt teljesített a 100 méteres távot, amivel az első, 1896-os athéni olimpián aranyérmet nyert volna. A Háromszék sportcsillagai című kötet megírására egy évet áldozott, a Szabó Kati életét bemutató Ötödik szer és a sepsiszentgyörgyi foci százéves történetét feldolgozó Álmok álmodói után ez a harmadik sporttémájú könyve.

Gyalog az olimpiára

Az 1928-as olimpiára eredetileg 12 atlétát és 10 vívót jelöltek ki eredményeik alapján, hogy képviseljék Romániát, és – az Ellenzék az évi július 18-i száma tudósítása szerint – már az is le volt szögezve, hogy „az olimpikonok július 21-én du. 6 órakor indulnak Bukarestből a Kürtös–Budapest–Bécs–München útvonalon Amszterdamba.” Az atléták névsora a következő: 1. Péter László, 2. Albrich Lothár, 3. Schöpp Ottó, 4. Virgil Ioan, 5. Cristescu Vintilă, 6. Russu Tibor, 7. Rottmann Ottó, 8. Dávid József, 9. Fritz Sándor, 10. Csegezi György, 11. Kelly I. [Jikeli] Berta, 12. Orendi Irén. A neveket elnézve nem csoda, hogy a Román Olimpiai Bizottság végül „nem tudott” pénzt szerezni a kiutaztatásukhoz, így kénytelenek voltak zsebből vagy más forrásból fizetni a vonatjegyet.

A sepsiszentgyörgyi születésű (1899) Péter Lászlónak a főnöke, a temesvári bank igazgatója a fizetése terhére előlegezett egy összeget, amivel elutazhatott a holland fővárosba. Harmadosztályú vagonban, autóstoppal, szekéren utazott, és még gyalogolt is, hogy idejében ott legyen a rajtnál. Egy nappal az előfutamok előtt, holtfáradtan és betegen érkezett meg az olimpia városába, másnap már rajthoz is állt, de az utazási körülmények következtében a selejtezőből sem jutott tovább. A 100 méteres síkfutást akkor a kanadai Williams nyerte 10,8 mp-cel – Péter László abban az évben többször is 10,6-ot futott…

Címlapfotó: Erdélyi Audiovizuális Archívum/Killyéni András magángyűjteménye