Erdélyiek a Föld leghidegebb pontján

A szatmárnémeti Bertici házaspár, Attila és Kinga 2019. december 12-én rendhagyó utazásra indult: úgy döntöttek, felkeresik Szibériában a Föld leghidegebb lakott települését, Ojmjakont. Itt mérték 1926. január 26-án az északi félteke leghidegebb hőmérsékletét, mínusz 71,2 fokot.

Igaz, meteorológusok szerint ez az adat vitatható, hiszen nem közvetlenül mérték, hanem extrapolációval számolták ki. Abban mégis biztosak lehetünk, hogy Ojmjakonban és környékén télen nagyon hideg van: a 750 méteres tengerszint feletti magasságban, egy völgykatlanban fekvő kelet-szibériai településen 1933 februárjában az akkor már meglévő meteorológiai állomáson –67,8 Celsius-fokot mértek, de az évek során áprilisban is regisztráltak még csaknem –50 fokot, májusban pedig csaknem –30 fokot, ugyanakkor a legmelegebb hónapban, júliusban is előfordult, hogy –10 fokra hűlt le a levegő. Szélsőséges itt a hőingás is, hiszen júliusban 35 fok meleg is előfordul.

Telefonos beszélgetésünk során Attilát arról kérdeztük, hogyan született meg az utazás ötlete, miért éppen egy Dacia Dusterrel tették meg a körülbelül 25 ezer kilométeres távot, vállalkoznak-e még hasonló utakra, és ha igen, hová mennének.

A földrajz volt a nagy szerelme

Kiderült, Attila gyermekkora óta nagy szerelmese a földrajznak, szobája térképekkel volt kitapétázva, úgyhogy ezek után már nem csodálkozhatunk annyira, amiért Ojmjakont választotta úti céljának, hiszen meteorológiai rekordja révén ismert név a földrajzbarátok körében. Közrejátszott az is, hogy nagytatája annak idején Szibériában volt hadifogoly, ezért szerette volna ő is megtudni, a saját bőrén érezni, milyen az igazi szibériai tél, meg aztán romániai magyar ember – az utóbbi évtizedekben legalábbis – még nem járt itt, mondta, így esett a választásuk a jakutföldi településre.

Korábban, 2018-ban a fiával már megtett egy kalandos utat szintén Ázsiába: akkor Vlagyivosztokig autóztak és vissza egy Dacia Logannal. Most felesége, Kinga volt az útitársa, a jármű pedig, mellyel utaztak, a saját tulajdonú, dízel Dacia Duster terepjárójuk. Attila magát inkább autószeretőnek, mintsem autószerelőnek jellemzi, az extrém hidegre csupán dupla szélvédővel és az autó üzemanyag-ellátó rendszerének melegítésével készültek, na meg hangsúlyosan odafigyeltek a gumikra. Mint mondta, egyik támogatójuk éppen a kézdivásárhelyi Nexxon cég volt, az ő ajánlatukra és támogatásukkal a korábban extrém hidegben is tesztelt Cooper márkájú abroncsokat használtak, melyek alig koptak valamit a hosszú úton. Véleménye szerint egy gumidefekt a –60 fokos hidegben egyenlő lett volna a halálos ítélettel számukra, hiszen egy alkalommal, –45 fokban csupán üzemanyagot tölteni szállt ki az autóból, s míg a kannából „tankolt”, kesztyűben bár, de fagyási sérüléseket szenvedtek ujjai.

Oklevél a polgármestertől

2019. december 12-én indultak, és 2020. január 28-án értek haza. Nem tudta konkrétan megnevezni, mi volt a legnagyobb kalandjuk az út során, hiszen „minden kilométer egy élmény volt”. Tény, hogy elérték Ojmjakont, a település polgármesterétől oklevelet is kaptak.

– Kisebb gondjaink adódtak ugyan az úton, de megoldottuk őket. Ojmjakonban „viszonylag” hideget fogtunk ki, körülbelül –60 fok volt, mikor ott jártunk. Ezt a hideget, hogy milyen érzés, nehezen lehet leírni, érezni kell – vázolta a körülményeket Attila.

A településen minden járműtulajdonosnak fűtött garázsa van, és az igaz, hogy ha elmennek például autóval a boltba az emberek, amíg vásárolnak, a motort nem állítják le, hiszen utána nem tudnák elindítani. Kéziféket sem lehet használni, így nem ritka látvány a közben elguruló autó, melyekről több vicces videót is látni az interneten – mesélte. Mindezek mellett Attila azt javasolja, aki teheti, látogassa meg Szibériát.

– Az emberek itt rendkívül vendégszeretőek, tárt karokkal fogadnak, tisztelik az idegent. Rajtunk legalábbis mindig segítettek, utunk során sosem éreztük azt, hogy félnünk kellene valamitől – részletezte.

Csábító Szibéria

A hazavezető úton több volt a hó, mint arrafelé, a kimerültséget csak fokozta, hogy legtöbbször sötétben kellett vezetnie, a sarki tél miatt javarészt ugyanis csak délelőtt 11 és délután 2 óra között volt világosság. De expedíciójukat, amelyet Hello Siberia Expedition névre kereszteltek (e néven lehet You Tube vlogjukra is rátalálni, ha valaki kíváncsi a részletekre), sikeresen véghezvitték, Attila pedig biztos abban, hogy még vissza fog térni Szibériába.

Addig is csoportos utazásokat tervez. Szeptemberben például a Bajkál-tó környékére és Mongóliába szerettek volna eljutni, ám a járvány miatt ezt egyelőre halasztani kell. Kedvenc helyei közé tartozik Grúzia, Örményország a kaukázusi régióban, közelebb pedig, a Balkán-félszigeten Albánia és Montenegró.

– „Ugyanakkor Mongólia is egy semmi máshoz nem hasonlítható hely, azt mindenképp látni kell. Aki szereti az ismeretlent, a kalandokat, az új kihívásokat, azoknak ezeket az országokat, utazásokat ajánlom, mert biztosan nem fognak csalódni” – mondta búcsúzásképpen.

Nos, lehet követni!