Lobogjon Magyarország rejtett lángja!

Egy lengyel filmrendező, Mariusz Pilis dokumentumfilmet forgatott Trianon következményeiről. A film a békediktátum hatására, a magyar nemzetpolitikára és a határontúli magyarokra összepontosít. A budapesti nemzeti összetartozás emlékhelyének örökmécsese egyformán uralja a film nyitóképet és zárójelenetét. Meg is fejti az emlékhely allegorikus üzenetét: a láng, Magyarország rejtett lángja – ez különben a film címe is – mi vagyunk, határontúli magyar közösségek.

Miért kell ezt Szent István napján felemlíteni? Mert az elszakított országrészek magyar népessége másként éli át az államalapítás ünnepét, mint az anyaország. Amikor mi a hangunkat hallatjuk augusztus 20-án, tesszük ezt azzal a szándékkal, hogy lássa és értse a világ: a mai Magyarország határai nem esnek egybe a nemzet határaival. Tesszük ezt azzal a szándékkal is, hogy önmagunkban, de a világ magyarjaiban is tudatosítsuk, tisztában vagyunk saját felelősségünkkel, amely ránk hárul Szent István örökségének őrzésében. Mit ez az örökség? Minden magyar a Kárpát-medencében és a magyarság kulturális kincsei. Ezeket őrizni, megvédeni, utódainknak továbbadni a mi felelősségünk.

Az előbb elhangzottak olyan általánosságok, amelyeket konkrét részekre bontani terjedelmi okokból itt és most nem lehet. De egyet talán mégis. Orbán Viktor, a Konzervatív Politikai Akció dallasi konferenciáján mint a jövendő reménységét villantotta fel a 2024-es évet. Legyen 2024 a konzervatív fordulat éve az egész világon. Ez akkor sikerülhet, ha egyetlen magyar ember, ha egyetlen magyar nemzeti közösség sem mondja azt, hogy ehhez mi kevesen vagyunk, hanem megteszi mindenki, amit egy ember képességeihez és lehetőségeihez mérten megtehet. Nemzeti érdek, hogy lobogjon tovább Magyarország rejtett lángja.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke beszédéből (elhangzott augusztus 20-án, Székelyszentistvánon)