Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Tizenöt év az idegenlégióban

Tizenöt év az idegenlégióban Kovászna megye

Szerdán a kézdivásárhelyi Vigadóban a Diákakadémia programsorozat keretében Pál Csaba Pinky Tizenöt év az idegenlégióban címmel tartott vetített képes, interaktív előadást diákoknak.

Hirdetés
Hirdetés

Pál Csaba Pinky elöljáróban az 1831-ben Lajos Fülöp király által az országban tartózkodó külföldi önkéntesek számára alapított Francia Idegenlégióról elmondta, soha nem arról volt híres, hogy sok háborút megnyert volna, hanem a kitartásról. „A legfontosabb konfliktus 1863-ban, a mexikói cameroné-nál volt, amikor 63 idegenlégiós 2000 mexikói katonával felvette a harcot és egy napon át hősiesen helytálltak”, idézte a krónikákat.

Hozzátette, ez egy olyan eseményként maradt fel, amelyből máig „táplálkozik” az idegenlégió, hiszen a csapatszellem a legfontosabb. Napjainkban körülbelül 10 ezer 163 nemzetiségű ember szolgál az idegenlégióban, és a `90-es évektől túlnyomórészt kelet-európaiak érkeznek, jegyezte meg.

Kérdésre válaszolva elmondta, Gyergyóditróban született, Gyergyószentmiklóson nőtt fel és 1993-ban állt be az idegenlégióba. „Tizenöt évet szolgáltam ott 2008-ig, akkor leszereltem, úgymond nyugdíjba mentem, és azóta mindenfélét csinálok. Sepsiszentgyörgyön élek, van családom, két gyerekem, egy önkormányzati céget vezetek, rendezvényeket szervezek, ahol minden, ami biztonság, hozzám tartozik. Emellett a színház is közel áll hozzám, olykor játszom is.” Megjegyezte, sosem akart végleg külföldön maradni. „Mindig az volt bennem, hogy odamegyek, kipróbálom, majd hazatérek. Nem akartam sok ismerősömhöz hasonlóan kinn élni, közben meg óbégatni, hogy ott milyen nehéz. Itthon sem könnyű, de van egy kultúránk, egy népcsoportunk és ezt nem kéne veszni hagyni”, vélte.

Kiutazása sem volt kalandoktól mentes. „Először Rejtő Jenő könyveiből hallottam a légióról. Aztán egy újságban találtam egy címet, ahová írtam, válaszként elküldték a jelentkezéshez szükséges iratok listáját. Nem volt könnyű akkoriban a kiutazás. Csíkszeredában volt egy unitárius közösség, melynek tagjai minden évben elmentek a franciaországi Taizé-be ökumenikus találkozóra. Elkezdtem a gyergyói unitáriusok közé járni, és velük kiutaztam. Párizsban leléptem egy lengyel kamionsofőr segítségével.”

A felvételin a fizikai tesztek sem egyszerűek, ám a testi és mentális egészség a legfőbb szempont, derült ki. Az elfojtott félelem olykor „kis szelepeken” nála kijön, mondta, hiszen néha álmából arra riad fel, hogy fél.
Huszonegy küldetése volt, öt évet (kettőt folyamatosan) Afrikában töltött, és az afganisztáni öt hónap volt „a legvagányabb misszió”. Az érem másik oldalát Szarajevó jelentette. „1993 és 1994 telén voltam Szarajevóban, az volt számomra a legkegyetlenebb. Egyrészt nagyon hideg volt, másrészt meg nem hittem volna el, hogy a huszadik században a civil lakossággal olyan atrocitásokat lehet elkövetni Európa közepén nemzeti vagy vallási hovatartozásuk miatt.

Hozzátette, a politika mindig a katonai műveletek fölött állt. „Katonaként bírhatsz bármilyen értékekkel, ha a politikai érdekek fölötted vannak. A katona ugyanis attól az, aki, hogy végrehajtja az utasításokat. A légióban mindig valakiért, nem valaki ellen mentünk küldetésbe, ám a békefenntartásnak sok módja van”, hangsúlyozta. Végül a becsületkódex hét pontját felolvasva búcsúgondolatként arra biztatta a diákokat: „legyünk egymásnak kellemesek!” <<

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük