Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

„Minden magyar emberre számítunk nemzetünk sorsának jobbra fordításában”

„Minden magyar emberre számítunk nemzetünk sorsának jobbra fordításában” Kovászna megye

Huszárokban, lovakban, népviseletbe öltözött zászlóhordozó diákokban és sok virágban gyönyörködő tömeg ünnepelt a hideg, borús idő ellenére is március 15-én Sepsiszentgyörgyön. A város neves vendéget is fogadott az ünnepen: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Antal Árpád polgármester meghívásának eleget téve Szijjártó Péter magyar külügyminiszter volt a főtéri ünnepség vezérszónoka, de abban a menetben is részt vett, amely a szemerjai csata emlékművétől tartott a városközpont felé.

Hirdetés
Hirdetés

A délelőtt folyamán számos, az 1848-as forradalmi eseményekhez és személyiségekhez kötődő emlékműnél koszorúztak a polgármesteri hivatal, a különböző intézmények, szervezetek képviselői, a cserkészek és a diákok pedig szavalatokkal és énekekkel idézték meg az akkori légkört. Majd a városközpontba gyülekezett mindenki, akinek fontos, hogy kinyilvánítsa: ennek a magyar közösségnek a tagja, és nem felejti azt sem, elődeink mit áldoztak a maguk idejében a nemzetért.

Sepsiszentgyörgyön az ünnep rendszerint zavartalanul, békésen zajlik, és ez annak ellenére így történt idén is, hogy a nacionalista, az úzvölgyi akcióiról híres Nemzet Útja (Calea Neamului) szervezet „bejelentkezett” az ünnepségre. Antal Árpád polgármester a közösségi oldalon arra kérte a magyarokat, ne válaszoljanak az esetleges provokációkra. Ilyenre végül nem került sor, nem voltak román népviseletbe öltözött zavargók. Mihai Târnoveanu, a Nemzet Útja vezetője másodmagával lézengett a központban, míg a csendőrök csendben elvezették – annyira csendben, hogy a legtöbben észre sem vették. Utólag a Székelyhon megkeresésére a csendőrség azt közölte, Târnoveanu a színpadi szónoklatok ideje alatt másodmagával megpróbált egy olyan bannert kifeszíteni, melynek felirata nem volt méltó az ünnephez, ezért bekísérték a rendőrségre.

Fotó: Tuchiluș Alex

Így tehát a műsor megkezdéséig a tömeg zavartalanul gyönyörködhetett a huszárokban, a lovakban, népviseletbe öltözött zászlóhordozó diákokban és a sok virágban. A város nyugati részéből érkező menetben a cserkészek után Szijjártó Péter külügyminiszter és a kíséretében levő Zákonyi Botond magyar nagykövet, Tóth László csíkszeredai főkonzul, Zsigmond Barna Pál miniszterhelyettes, dr. Budai Gyula miniszteri biztos vonult, őket követte Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke, Antal Árpád polgármester és a háromszéki parlamenti képviselők. Miután a keleti városrészből induló menet is beérkezett a főtérre, az Erzsébet-parkban lévő ’48-as emlékműnél már együtt koszorúztak a felvonulók előtt járó meghívottak, elsőként a magyar külügyminiszter és kísérete, majd Kelemen Hunor, a helyi elöljárók, politikai párok és civil szervezetek képviselői.

Fotó: Tuchiluș Alex

A lovassági indulóra bevonuló cserkészek és hagyományőrző huszárok parádéja, illetve a város egyesített kórusának előadásában felcsendülő Szózat után Kolcsár József színész-műsorvezető mondta el, számára mit jelent a nemzeti ünnep, majd Antal Árpád polgármester lépett a mikrofonhoz.

Fotó: Tuchiluș Alex

Gödri Ferenc egykori polgármestert szavait idézte meg annak bizonyításaként, hogy Sepsiszentgyörgynek ma is kulcsszerepe van Európában: „Sepsiszentgyörgy nélkül, mint fej nélkül, Háromszéknek el kell vesznie. Ha Háromszék elvész, vége Székelyországnak. Ha Székelyország elpusztult, oda Erdélyország. Ha Erdély elesik, utána dől Magyarország. Magyarország nélkül lőttek Ausztriának is. A monarchia pusztulása feldöntené az egész európai békét. Tehát Sepsiszentgyörgy fennállásán nyugszik az egész európai egyensúly.”

Antal Árpád a román politikusok nacionalista felhangú nyilatkozataira válaszul ezt üzente: 1000 éve otthonunk Erdély, ezt a földet mi nem a lottón nyertük, és nem is egyik napról a másikra írták a nevünkre. (…) Székelyföld örök, március 15-e pedig minden magyar ünnepe, és nem a magyarul beszélő románoké.

Arról is beszélt, hogy téves az erdélyi magyarságot egyszerűen 6 százalékos kisebbségnek nézni, mert az őshonos közösségként mindig képes alkotni és növekedni. A bukaresti politikában tapasztalt káoszra reagálva fontosnak találta újra megfogalmazni, hogy kik vagyunk és mit akarunk: „Ma is tiszteletet kérünk. Ma is beszélni akarjuk anyanyelvünket, élni akarjuk kultúránkat, használni akarjuk szimbólumainkat. Valahányszor belénk kötnek egy felirat miatt, székely furfanggal megtaláljuk a megoldást. A színház homlokzatára is visszahelyezzük az eredeti magyar feliratot.”

Fotó: Tuchiluș Alex

Végül azt is célként fogalmazta meg, hogy a körülöttünk zajló változásoknak ne vesztesei, hanem győztesei legyünk mi, magyarok. „Ha pedig a bukaresti politikusok nem baltázzák el, hamarosan eljön az ideje annak is, hogy a schengeni övezetben úgy megyünk át Erdélyből Magyarországra, mint Háromszékről Hargita megyébe Tusnádnál” – rajzolt reményt adó jövőképet az egybegyűlteknek.

Fotó: Tuchiluș Alex

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke méltatta Háromszék rendkívül fontos szerepét a 48-as szabadságharcban, 1848 Erdélyének utolsó közösségi végváraként. Majd Gábor Áron alakját idézte meg, akire minden székely ember magára ismerhet, hiszen nemcsak elszánt és kitartó volt, hanem végtelenül találékony is. A hitet a beolvasztott harangok nélkül is megőrző szabadságharcosokhoz hasonlóan „mi itt Erdélyben az utóbbi száz esztendőben az 1100-ból megőriztük a hitünket. A hit segített bennünket a legnehezebb időket is túlélni, de mindig jól jött a találékonyság, és mindig szükség van az állhatatos kitartásra, szükség van az összefogásra, hisz ezt tanultuk őseinktől” – fogalmazott Kelemen. A szövetségi elnök kitért arra, hogy a kommunizmus bukása óta egyénként ugyan szabadok a magyarok, ám a közösségi jogok, a szubszidiaritás, autonómia terén még van pótolnivaló. Ezért tovább kell harcolni, mondta, az élhető és otthonos Székelyföldért.

Legyen béke, szabadság, egyetértés!

Szijjártó Pétert, Magyarország külgazdasági és külügyminiszterét hosszas tapssal fogadta a tömeg, ő pedig méltatta azt a szeretetet, amellyel fogadták, az itteni ünneplés élményét. Áttekintette az 1848 március 15-e reggelétől egyre inkább felgyorsuló forradalmi eseményeket, melynek következtében Magyarországnak új kormánya lett, majd egy országnyi ember fegyverkezett fel, hogy hazájáért harcoljon. A 12 pontra utalva ma is érvényes követelésként ismételte: legyen béke, szabadság, egyetértés! A háború pusztító következményeiről és a magyar kormány békére törekvő politikájáról beszélt, melyet a Brüsszelből vagy akár Washingtonból érkező nyomás ellenére sem változtatnak meg.

Fotó: Tuchiluș Alex

A nemzeti önérzetre, büszkeségre tapintva mondta: ’48-ban a magyarok bebizonyították, hogy a magyar nemzet véleményét nem lehet, de nem is érdemes figyelmen kívül hagyni. (…) Mi magyarok sosem kis pályán játszottunk. Mi mindig a nagyokkal mérkőztünk meg. És hiába voltak túlerőben az ellenfelek, mi mindig talpon is maradtunk.

Az összefogást, a határokon átnyúló cselekvést, a magyar közösséggel jogaiért való kiállást ma is követendő útnak tartja Szijjártó Péter, de a nemzet tagjainak is fel kell vállalniuk a felelősséget: „minden magyar emberre számítunk nemzetünk sorsának jobbra fordításában”. A nemzet árulói, megosztói mind a történelem süllyesztőjébe kerültek – üzent Szijjártó a politikai ellenfeleknek a szentgyörgyi ünnepről is.

Fotó: Tuchiluș Alex

Utolsó gondolatként arról beszélt az ünnepség fő meghívottja, hogy „mindennél büszkébbek vagyunk arra, hogy szabadok vagyunk. A szabadság a legfontosabb nemzeti értékünk. A szabadság azt jelenti, hogy mi magunk döntünk a saját sorsunkról”, majd még egyszer kifejezte tiszteletét a 48-as szabadságharcosok emléke előtt.

Beszéde után Szijjártó Péter külügyminiszter a brassói reptérre sietett, hogy Nagyváradon is részt vehessen a március 15-ei ünnepségen.

Fotó: Tuchiluș Alex

A nemzeti ünnephez kapcsolódó többnapos rendezvénysorozat központi ünnepségén közreműködtek a Mikes Kelemen Főgimnázium, Székely Mikó és Református Kollégiumok kórusai, a Plugor Sándor Művészeti Középiskola diákjai, illetve a Pécsi Református Kollégium Vegyeskara, a Kincskeresők Néptáncegyüttes, Mátis Andrea népdalénekes, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület, az uzoni huszárok, a Szilaj Hagyományőrző Egyesület és Vadon Egyesület és a Shagya Lovasklub lovasai, illetve a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar.

Az ünnepség lelkészi áldással valamint a magyar és székely himnusz eléneklésével ért véget.

Fotó: Tuchiluș Alex

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás
Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2024. március 17., 16:42
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Nagyon szép ,hogy így megemlékeznek egy fontos ünnepünkről! Sajnos attól még nem Magyarországon élnek és nem nem itt adóznak. Amúgy semmi bajom ,velük ,de én a Magyar Állam kincstárnak dolgoztam és közalkalmazott voltam,nettó 172.000.- forint volt a fizetésem. A határon átnyúló segítség nagyon szép és megható ,de a határon belüli normális élet és fizetség is jó volna !!!!

  • User
    Dátum: 2024. március 18., 13:13
    ÉRTÉKELÉS: 1

    Ki nem fogynak a szemrehányásból, de nem csak ezen a téren van adósság, hanem éveken át, amikor számba se vettek, hogy mi milyen körülmények között létezünk. Na, most ezek kölykeitől hallani, hogy mi nem magyar anyák gyermekei vagyunk, s nincs jussunk a magyarságunkhoz. Szégyelljék magukat! Isten őrizzen az ilyen szomszédtól, aki a mások bűnét az én szememre hányja.

  • User
    Dátum: 2024. március 19., 13:13
    ÉRTÉKELÉS: 4

    A MÁKos táposnak! 172.000 azért kerestél mert a bécsi döntés előtt a fajtád kizsigerelte Erdélyt!!!!!!
    Erdély kincseinek 1 része Magyaro és Ausztriába landolt!!!!!
    Hogy csúrran, cseppen Erdélybe 1 pár forint?! Voltál horgászni? A horogra kell a csali!!!! Miután beetettek, kifognak és jöhet újból a kizsákmányolás!!! Eljön a népek tavasza!!!