Hőseink a szívekben

Hőseink a szívekben Kovászna megye

A március 15-i ünnepségsorozat keretében tegnap Nyergestetőn és Bodvajban is megemlékeztek az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseiről.

A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és testvérintézményük, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Gyakorló Iskolájának tanárai és diákjai 14 órától az 1848–1849-es emlékműnél mutatták be verses-zenés műsorukat, amelyet a Gligor Zoltán zenetanár vezette iskolakórus által előadott dalok foglaltak keretbe. Béres Erika szavalata után a Hogyan él a mi emlékezetünkben Nyergestető? című összeállítással idézték fel a szabadságharc székely honvédjeinek hősiességét. Lencsés Bettina debreceni diák szavalatát a Bod Péter-iskola furulyacsoportjának előadása követte, majd az emlékműnél a kegyelet koszorúit helyezték el a két tanintézmény vezetői, Derzsi Gyula, Kézdivásárhely alpolgármestere, továbbá Terézváros és Mezőhegyes, a céhes város testvértelepüléseinek képviselői. Az ünnepség ideje alatt a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki csapatának tagjai álltak díszőrséget.

A tömegsírnál az Apor Péter Szaklíceum és a kászonújfalusi Tuzson János Általános Iskola diákjai is versekkel és alkalomhoz illő dalokkal tisztelegtek a hősök emléke előtt: „Mi késztette tettre egykor a márciusi ifjakat, akik fiatalságukat, életüket arra áldozták, hogy jót cselekedjenek hazájukkal, nemzetükkel, hogy küzdjenek egy jobb éle­tért? Milyen erők kellenek ahhoz, hogy Pesten, Pozsonyban, Kolozsvárott, Újvidéken és Háromszéken ugyanazt érezzék, ugyanazért szálljanak fegyverbe? – tette fel a kérdést Bors Gyöngyvér kilencedik osztályos diákszónok.

A nyergestetői megemlékezés-sorozat folytatásában előbb a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság gyalogosai, valamint a tápióbicskei tüzérek és hagyomány­őrző betyárok helyezték el a tömegsírnál a kegyelet koszorúit, majd leleplezték a Zabola és anyaországi testvértelepülése, Füzes­abony által állíttatott, Datki Sándor zabolai fafaragó munkáját dicsérő iker-kopjafát. „Egymás távolról való megismerése, tisztelete nem mélyülhet igaz barátsággá. Úgy láttuk jónak, hogy a Nyergestetőn állítsunk bizonyítékot baráti és testvéri kötődésünknek, egymás megbecsülése bizonyítékaként, ahol a hősök utolsó leheletükig kiálltak a haza védelmében”, hangzott el. A Beke Tivadar református lelkész által megáldott emlékjelt Nagy Csaba füzesabonyi polgármester, a kopjafa-állítás kezdeményezője és Demes Botond zabolai alpolgármester is megkoszorúzta. Késő délután a Manócska Napközi Otthon pedagógusai és a szülők közösen koszorúztak az intézmény nyergestetői kopjafájánál.

Tizedik alkalommal volt díszben a felújított kohó

Tegnap a felújított bodvaji kohó előtt – ott, ahol Gábor Áron Háromszék önvédelmi harcának első ágyúit öntötte –, Erdővidék népe tizedik alkalommal emlékezett meg az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról. Jubileumi ünnepség lévén, a felszólalók ezúttal a kohó és a megemlékezések kezdetének történetét is felelevenítették.

A résztvevőket ezúttal is Mihály Réka tanítónő, a nagybaconi Benedek Elek Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte, majd Demeter Zoltán, a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület titkára intézett ünnepi beszédet a jelenlevőkhöz. Demeter emlékezett a kohó restaurálását annak idején szívügyüknek tekintő emberekre, és név szerint megemlítette azokat is, akik benne voltak a felújítását kezdeményező bizottságban. Mint mondta, az ügyet, az akkor megyei tanácselnök Demeter Jánosnak köszönhetően, Kovászna Megye Tanácsa is felpártolta, így történhetett meg a kohó felújítása, és felavatása 2006. októberében. 2007. március 14-én szervezték az első ünnepséget a bodvaji kohónál, köszönhetően annak, hogy Bardocz Csaba volt baconi polgármester is felkarolta annak ötletét. A szónok köszönetet mondott a mindenkori szervezőknek a hozzáállásért, azoknak a magánszemélyeknek vagy egyesületi tagoknak, akiknek köszönhetően az építmény évről évre látványos díszítésben, méltó módon fogadhatta az ünneplőket, nem utolsósorban pedig Bacon község jelenlegi vezetésének és az önkormányzat alkalmazottainak is, akik a megemlékezés jó lebonyolításának feltételeiről mindig gondoskodtak.

Dr. Demeter János a kohó újjáépítéséhez fűződő személyes élményeiről beszélt, felelevenítve az első, 2007-es megemlékezés pillanatát is, mely, mint mondta, felülírta a kohó 2006-os avatásakor történt székely-magyar szembenállás kellemetlen emlékét.
– Ha nem egymással szembe, hanem egymás mellett haladunk, akkor meg tudunk valósítani számunkra fontos dolgokat. Így van ez Székelyföld jövőjével is, azt csak közösen tudjuk felépíteni – mondta.

Dr. Csige Sándor Zoltán konzul Orbán Viktor üzenetét olvasta fel, majd Szabó Előd ürmösi unitárius lelkész áldásával ért véget az ünnepség, melyen közreműködött a nagybaconi fúvószenekar, énekelt Lakatos Andrea (Kisbacon), Ilkei Árpád (Vargyas), Tordai Ákos (Barót), valamint a baróti Zathureczky Gyula énekkar, szavalt In­cze Zoltán (Bölön), Mátis Edina (Apáca) és Benkő Zsolt (Székelyszáldobos). Az ünnepség alatt díszőrséget álltak a szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesületének honvédjei, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület huszárai és tüzérei, a HVIM erdővidéki tagjai, más fiatalok.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.