Háromszék a második otthonom!

Sokfelé megfordultam a Kárpát-medencében, a nagyvilágban.

Sok vendégszerető emberrel találkoztam, de – Magyarország jelenlegi határain kívül – talán a legtöbbet Háromszéken voltam.

Kezdetben vendégként, majd barátként. Ma már hazamegyek Háromszékre és Erdővidékre.

Megszámlálhatatlan helyen jártam a megyében. Kóstoltunk jófajta pálinkát, ettünk pisztrángot (apropó pisztráng: itt tanultam meg, hogy a székely ember szerint vannak a halak, és van a pisztráng!). És dolgoztunk, hiszen elöljárókkal, barátokkal terveztük a jövő beruházásait, támogatási rendszerét. Jó volt lovagolni Kézdivásárhely főterén, meglátogatni Zágont és az ottani barátaimat. Élmény volt nem egyszer Sepsiszentgyörgyön belekóstolni a pezsgő kulturális élet lüktetésébe, a március 15-ei rendezvények felemelő hangulatába, vagy csak csendesen sétálni a Kormos-patak partján.

Emlékezetes maradt, éppen ezért többször is meglátogattam a Szent László-emlékeket Gelencén, Bibarcfalván és szerte a megyében. Nem csak az emberek voltak kedvesek, hanem a megválasztott vezetőik is.

Nem rejtem véka alá, hogy a jelenleg is versenybe szálló Antal Árpádhoz, Bokor Tiborhoz, Tamás Sándorhoz barátság is fűz. Jó magyar embereknek tartom őket, olyanoknak, akikkel a magyar kormány együtt dolgozik, és akikkel az elkövetkezőkben is együtt tervezzük a nemzetpolitika jövőjét.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes