A Forgácsfesztivállal éltették a hagyományokat Kovásznán

Hatodik alkalommal rendezték meg Kovászna központjában az Orbaiszéki Forgácsfesztivált a hétvégén. Ez mostanra a térség magyar közössége egyik legnagyobb, immár hagyományos nyári találkozójává nőtte ki magát.

A Kovásznán hatodik alkalommal megrendezett Orbaiszéki Forgácsfesztivál idén is színes és gazdag kulturális kavalkáddal, népzenével, rezesbandákkal, dalárdákkal és természetesen népművészek portékáival jelentkezett. A barátosi Bartók Erzsébet, a gelencei Áros Tibor, a haralyi Szőke Tibor, a csomakőrösi Gocz Benedek, Edit és Ferencz Sándor, valamint a kovásznai Ferencz Botond, Demes Mihály és Bodor János egyaránt ízelítőt nyújtott tudásából, szépérzékéből, a hagyományok iránti ragaszkodásából.

A kétnapos esemény során néptáncbemutatók, koncertek, táncház, huszárfelvonulás, favágó-verseny, termékvásár és gasztronómiai különlegességek, így például csörögekészítés várta az érdeklődőket, nemcsak a magyar közösség tagjait, hanem a városba látogató vendégeket is. Még a híres szászcsávási banda és a csíkmadarasi népi zenekar is fellépett; előbbi a XXVI. Cigányfolklór Tábor szombati gálaműsora keretében.

A fúvósok és lovas hagyományőrzők által felvezetett hivatalos megnyitót vasárnap délben tartották, ahol a szervezésben is meghatározó szerepet vállaló Gyerő József polgármester nemzedékeket összekötő közös lelki és kulturális gyakorlatként aposztrofálta a forgácsfesztivált. Köszöntőjében kiemelte a székely ember munkaszeretetét, kézügyességét, a faragásban megmutatkozó művészi érzékét, a székelykapuról megjegyezvén: „nemcsak dísz, hanem élő családtag, amely őrzi a gazda hitét, emlékeit és reményeit.” Miután hangsúlyozta Orbaiszéknek a székelység történelmében és jelenében betöltött szerepét, záró gondolatait Hankó Vilmostól kölcsönözte: „„Ragyogja be a földet a boldogság napja, aranyozza meg kedves népünket a jólét öröme. Sarjadjon barázdáiban új élet, amerre csak székely fut, ringasson szárnyain a szél, s öröm és szabadság víg dala zengjen.”

Az értékmegőrzésre összpontosító, minden korosztályt megszólító fesztivál sajátos jellegét most is a famegmunkálás hagyományos mesterségei kölcsönözték, de Letűnt idők portája című régiségtárlatot is berendeztek a református egyház Papkertjében, a legkisebbeket a Ringató és Csicsergő-foglalkozásokkal csábították a művelődési központba. A végén Varga Miklós koncertje tette fel az i-re a pontot.

Fotó: Kerekes Csanád