Felhívás!

Saját meséiket olvashatják

Saját meséiket olvashatják

Óriási örömben volt részük nemrég azoknak az ozsdolai gyerekeknek, akik még a Hangyaboly óvoda Süni nagycsoportjának tagjainként, Balázs Melinda óvónő vezetésével pályáztak sikerrel a Csöppnyi családkalandok meseíró- és illusztráló verseny második kiadásán.

Azóta a kicsikből nagyobbacskák lettek, óvodásokból elsősökké cseperedtek, ám ez előny is lehet: most már maguk silabizálhatják azt a mesekönyvet, amelyben szerepel az általuk megírt történet is. Hiszen ebben állt a meglepetés: a gyerekek most kapták kézhez azt a kiadványt, amely a legjobban sikerült pályamunkákat gyűjti egybe, igényes nyomdai kivitelezésben (Sepsiszentgyörgy Könyvkiadó). A megyeszékhelyi önkormányzat támogatásával megjelent könyv kétnyelvű, magyar és román, az illusztrációkat pedig ugyancsak maguk a gyerekek készítették.

Sejtették ugyan az apróságok, hogy nem akármilyen esemény okán hívja őket vissza az oviba az egykori óvónő, éppen a vakáció egyik napján, ám a meglepetés nem maradt el. Sugárzó örömmel lapozták fel a „saját” könyvet, és megosztották, mit is éreznek most, hogy kézben tarthatják: „én a könyvet mindennél jobban szeretem” – lelkesedett az egyik kisfiú. Mosollyal nyugtáztuk, hogy már a kis elsősök is nosztalgiáznak, hiszen, mint mondták: „azt érezzük most, mint amikor kicsi ovisok voltunk”, „eszünkbe jut, mennyit rajzoltunk, amikor óvodások voltunk”, „beletettük a lelkünket”. „Olyan érzés ez a könyv, mint amikor egy kisgyerek csokit kap. Nagyon jó” – fogalmazta meg egy másikuk.

A pedagógusok vezetésével kis beszélgetés is kerekedett az olvasás témája körül, és kiderült, ebben igen nagy a „szórás”. Vannak, akiknek a szülők rendszeresen olvasnak, másoknál ez egyáltalán nem bevett gyakorlat, van, aki a nagyobb testvérre számíthat a meseolvasásban, sokan azonban már maguk kezdik böngészni a sorokat. „Én a tegnap a macskámnak olvastam mesét, egyből el is aludt” – summázta az egyik kisfiú.

– Mai kultúránkban a számítógép és a tévé erős versenytársa lett a mesemondásnak. Ha a szülőnek nincs ideje vagy kedve gyermekének mesélni, vele foglalkozni, bekapcsolja a tévét, kezébe adja az okostelefont, táblagépet. Ezért napjainkban egyre több kisgyermek az óvodán kívül nem találkozik mesékkel, vagy csak olyan feldolgozásokat lát, amelyek között sok az eltorzított történet. A mesefilmet néző kisgyermek csupán befogadó lehet, hiányzik a közös mesélés, amelynek során egyszer mesélő lehet, máskor hallgató. A videofilm semmiképp nem helyettesíti a szöveges mesét, hiszen csak az olvasottak, hallottak fejlesztik a nyelvérzéket, gyarapítják a gyermeki képzelőerőt. Az óvodáskorú kisgyermek élete akkor teljes, ha képzelőereje bővül, ha intellektusa, kommunikációs készsége fejlődik, ha képes érzelmeiben gazdagodni, és problémáira megoldást találni. Ebben támogatói a mesék. Pedagógusként fontosnak tartjuk, hogy felhívjuk a szülők figyelmét ezekere a tényekre, és tudatosítsuk bennük a mesék értékeit. Ha ezt felismerik a szülők, és időnként kezükbe vesznek egy könyvet, olvasnak a gyereküknek, akkor nem fosztják meg őket a mesék megismerésének lehetőségétől, csodás üzenetétől, a közös mesélés örömétől – fogalmazta meg megszívlelendő gondolatait Balázs Melinda óvónő.

– Kötelességünk a gyermekekben felkelteni a mesék iránti érdeklődést, megéreztetni velük, hogy a mesék csodákra képesek, és nem utolsó sorban, felhívni a figyelmet arra, hogy a meséskönyvet értékes kincsként használják, őrizzék és adják tovább nemzedékről nemzedékre. Az elmúlt évek folyamán is ezeknek a feladatoknak próbáltam eleget tenni, ugyanis a rendszeres óvodai mesélés mellett részt vettünk mesemondó versenyeken is, szép eredménnyel. Voltak díjazott gyerekek, de mindenkire egyformán büszke vagyok, hiszen a maga módján, saját képességeihez mérten senki nem maradt ki a mesemondás, -tanulás,

-illusztrálás folyamatából, öröméből. Csoportszinten megszerveztük a mesemondó hetet is, számos megmérettetésbe bekapcsolódtunk, és mindenki ügyes volt valamiben: rajzversenyek, óvodalnok-vetélkedő, népi gyermekjátékok, Mesélő Háromszék stb. A Csöppnyi családkalandok nevelési projekten belül meghirdetett meseíró- és illusztráló versenyen kétszer vettünk részt. A megyeközti verseny témája egy családkaland, a gyermekek által alkotott és illusztrált, óvó néni által lejegyzett saját történet. (A Süni csoport meséjéhez Seuciuc Andrea rajzát társították.) Középső csoportban Az én házam, az én váram címmel, nagycsoportban a Foltoska című mesével pályáztunk, és a kategória II. helyezését sikerült megszereznünk, jutalmunk pedig a most kézhez kapott mesekönyv – összegzett a pedagógus.

Hozzászólások