A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Emléktúra a hűség településein

Emléktúra a hűség településein

Az idei huszártoborzót Kézdiszéken rendezték meg, a kétnapos rendezvény kiindulópontja Kézdiszentlélek volt, ahol legutóbb 2010-ben szerveztek hasonlót. Akkor startolt el az azóta hagyományossá vált, de évről évre más vidékeken tartott huszártoborzó, amelyet ebben az évben Kiss Sándor huszárezredes, a 11. Székely Határőr Huszárezred parancsnoka emlékének ajánlanak. A hétvégi rendezvényen több mint száz katonai hagyományőrző részvételével tíz kézdiszéki településen mutatták be, hogyan zajlott annak idején a huszárok verbuválása.

 

Huszárok a Porondon és a Perkőn

 

A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület szervezésében, Kovászna Megye Tanácsának és az esemény útvonalába eső háromszéki települések önkormányzatainak fő támogatásával immár nyolcadik alkalommal lezajlott toborzás június 10-én, szombaton 9 órakor a kézdiszentlélelki Porondon kezdődött.

A tulajdonképpeni toborzás a park közepén zajlott, oda ütötték fel „irodájukat” a hagyományőrzők. A szép számban összeverődött érdeklődők betekintést nyerhettek az egykori rekrutálás folyamatába, hiszen dr. Vass László szegedi hagyományőrző ezredes szakszerű magyarázattal kísérte a mókás, vidám jelenetekkel tarkított eseményt, és a segédjei is a helyzet magaslatán voltak. Így az egykor szomorú folyamatot sikerült humorosra változtatni, a katonaságnál szokásos merev, időnként logikátlan szabályokat olyan köntösbe burkolták, hogy a közönség lépten nyomon felnevetett.

„– Emelje fel a jobb lábát!

– Most a bal lábát!

– Mondtam én magának, hogy leeresztheti a jobb lábát?” – ilyen és ehhez hasonló beszólások tűzdelték a szűk órás előadást, amit egyébként a toborzó során minden településen megismételtek.

A rekrutálás annak rendje és módja szerint lezajlott, a katonákat nyilvántartásba vették, rájuk adták a díszes mentét, elbúcsúztak a szeretőjüktől, majd elindultak a sereggel, igaz, egyelőre lovat nem kaptak, hogy szokják a menetelést. A toborzást a helyi fiatalok műsora zárta.

A katonai hagyományőrzők 10.30-kor Kővárra, majd dél körül Kiskászonba érkeztek. Onnan a Perkőre vonultak, ahol javában zajlott a XII. Perkő Erdélyi Gyermek- és Ifjúsági Tánctalálkozó. Gyönyörű látványt nyújtottak a Szent István-kápolna alatti völgybe bevonuló vitézek, akik kevés időre kisajátították a színpadot, hogy a „civil” hagyományok ápolóinak, illetve a szép számú közönségnek is bemutassák a toborzás folyamatát. A huszárok a Perkőről Kézdiszentkeresztre indultak tovább, majd Bélafalva következett, és a nap utolsó állomásaként Esztelneken szálltak meg, és este huszárbált tartottak. Vasárnap Csomortánban, Kézdialmáson, Felsőlemhényben tartottak toborzót, a katonai hagyományőrzők által felkeresett települések sorát Alsólemhény zárta.

Az idei toborzón a szegedi hagyományőrző tüzérek, gelencei, kézdivásárhelyi és málnási gyalogos határőrök voltak jelen, a lovashuszárok Marosszékről, Udvarhelyszékről, Csíkszékről, Alsó- és Felsőháromszékről érkeztek, összesen nyolcvanan. A mikóújfalusi fúvósok által kísért menetben ezen kívül helyet kaptak a „markotányosok” is, így mintegy 150 főből állt az idei toborzócsapat.

 

Veteránokat tüntettek ki

 

A kézdiszentléleki rekrutálás mellett a rendezvény másik ünnepélyes részét második világháborús veteránok kitüntetése képezte.

A toborzót Fecske nevű lován végigkísérő Tamás Sándor megyetanácselnök elmondta: a huszártoborzót tiszta szívvel nevezhető emléktúrának a hűség településein, hiszen Háromszék és Erdővidék lakossága mindig hű volt a hazájához, 1848–49-ben pedig olyan katonai bravúrt mutattak be, amivel méltán beírták magukat a magyar történelembe. Éppen ezért nem csak Gábor Áronnak és társainak, hanem a huszároknak is emléket állítanak a Kiss Sándor nevét viselő toborzóval – mondta az elnök.

Nemcsak a huszárok emléke előtt hajtottak fejet, átadták a Hűség emléklapját két veteránnak – Bara Andrásnak (született: 1925. november 1.) és Mátyus Gulának (sz.: 1923. május 11.) –, annak elismeréséül, hogy a szülőföldjüket a második világháborúban védték. Ennél a pontnál egy szépséghiba csúszott be a szervezők részéről, ugyanis elfeledkeztek az 1924. június 27-én született Gál Antalról, aki előbb Németországban, majd Franciaországban volt hadifogoly.

 

Ki volt Kiss Sándor?

Kiss Sándor huszárezredes, a 11. Székely Határőr Huszárezred legendás parancsnoka, akit a „Tömösi-szoros Leonidásza” jelzővel is illetnek, 1809-ben született a háromszéki Papolcon, egy kisbirtokos székely nemesi családban. 1848 nyarán a háromszéki és csíki közös székely huszárezredet Magyarországra vezényelték, és ennek a lovasegységnek lett Kiss Sándor a parancsnoka. A Tömösi-szorosi csatában megsebesült, hősiesen a végsőkig kitartott. A huszártiszt, mivel már nem tudott lóra ülni, katonáival emeltette fejük fölé magát a sánc tetején, hogy minden katonája lássa, a vezér még él, és kivont karddal vezényelte a védelmet, amíg el nem söpörte őket az oroszok végső rohama.

Hozzászólások