Egy „kis” zsákmány…

Egy „kis” zsákmány…

Az itt közölt, kilencven évvel ezelőtt, 1929-ben készült fotó kompozíciójából az derül ki, hogy készítője a zsákmányra fektette a főhangsúlyt. Mint látható, a résztvevők tényleg eredményes vadászaton voltak túl.

Nyolc férfi télies öltözetben, korban a húszéves legénytől a hatvan-hetvenéves, sokat tapasztalt emberig jelenik meg a képen, valamint négy igen hasznos és intelligens vadászkutya, no meg három vadászfegyvernek is „szerepelnie” kellett. Az egyik fiatal kucsmás legényember arca a két felfüggesztett süldő közül tűnik elő, ő már akkor „lopta” idősebb társaitól a disznó feldolgozásának mesterségét, amit aztán egész életében folytatott.

Háttérben a kézdiszentléleki Tamás Elek-féle, 1812-ben épült s ma is lakott udvarház látszik, jelenleg a 87–88. házszám alatt található, a Mezőszéle falurészben. Egyik ablakában idős Tamás Elekné Páll Veronika, előtérben, az álló sorban balról a negyedik pedig jogot végzett fia, dr. Tamás Elek (1888. júl. 2.–1955. szept. 16.). Őt a falu egyik meghatározó elöljárójaként lehet számon tartani, aki a két világháború közötti nehéz időkben, 1926 és 1934 között községi bíró volt, s ezzel párhuzamosan töltötte be a közbirtokossági elnöki megbízatást, sőt ez utóbbi tisztséget a közbirtokosságok felszámolásáig, 1949-ig vállalta. Erre az időszakra esik a kúria fénykora, amikor is komoly gazdasági és társasági élet folyt – az Elek-napokra például különösen nagy hangsúlyt fektetett a családfő! –, sok szolga, kocsis, cseléd, idénymunkás találta meg itt számítását.

Azon a decemberi napon is – Arany János szavait alkalmazva az adott helyzetre – holmi kis vásárnál népesebb lehetett a konyha s az udvar. Mondom ezt, hiszen a kép jobb szélén jól kivehető egy fehér kendős lány is, akiről tudni, hogy aztán életét is ama kucsmát hordó legénnyel kötötte össze…

Hozzászólások