Felhívás!

Borbáth József visszaemlékezései

Borbáth József visszaemlékezései

Iochom István kézdivásárhelyi újságíró szerkesztésében jelent meg a fenti alcímmel, Az ozsdolai szabó, aki megélt két világháborút címmel az a kötet, amelyet a háromszéki (és nemcsak) olvasók figyelmébe ajánlunk.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen meghatározó eleme önazonosságtudatunk megőrzésének történelmünk ismerete. Annak változásai formálták elődeink életének alakulását, végső soron a történelem az előttünk élő milliók sorstörténeteinek összefonódása. Hogyha megismerjük egy elődünk életpályáját, képet kaphatunk az adott korról is, különösen érdekes lehet tehát ez a kiadvány az ozsdolaiak számára, hiszen szűkebb szülőföldünket is úgy tudjuk igazán, mélységeiben megérteni és megélni, ha tudunk annak múltjáról is.

A két világégést is megélt ozsdolai Borbáth József férfiszabó (1898. július 3. – 1979. szeptember 3.) felnőtt fejjel, a második világháború befejezése után három évvel fogott hozzá megírni visszaemlékezéseit. Önéletrajzát bal kézzel és családja tudta nélkül vetette papírra, előbb piszkozatban írta le a vele történteket, majd fekete tintával bemásolta két füzetbe, 173 oldalt töltve meg emlékeivel. A honvéd őrvezető mikor magyar, mikor román állampolgár volt, attól függően, hogy Erdély hová tartozott. 1916. május 28-án vonult be katonának Brassóba, a 24. zászlóaljhoz, ahonnan saját kérésére áthelyezték a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezredhez. Az orosz fronton 1917-től 1918. március 23-ig harcolt, majd attól a dátumtól átvezényelték az olasz frontra, ahol mint tűzvonalbeli csatár harcolt.

Vitézségéért 1916. december 25-én megkapta a Károly Csapatkereszt kitüntetés bronz fokozatát. 1919-ben a Székely Hadosztály tagja volt. 1929-ben kényszerrel besorozták ismét katonának, ezúttal a román hadseregbe, dacára annak, hogy igazolta a tényleges szolgálatát. A második világháborút is végigharcolta, és nagy szerencséjére nem esett orosz hadifogságba. Elhunyt szülőfalujában nyolcvanegy éves korában. Naplója, mely 1905-től 1949-ig követi az eseményeket, halála után került elő. Egyik leánya, az 1949-ben született Fábián Angella (született Borbáth) bocsátotta rendelkezésre a naplót, amit Borbáth József egyik unokája, Fábián Dániel őriz féltő gonddal.

Amint Iochom István a kötet előszavában fogalmaz: „Arra törekedtünk, hogy a napló megőrizze a szerző által használt régi szavakat, amikre a legtöbb esetben szómagyarázatot írtunk”. Ez a kötet egyik nagy erénye, hiszen azt fellapozva, beleolvasva valóságos nyelvi ínyencségekre bukkanhatunk. A szöveg maga – azon túl, hogy az elbeszélő fordulatos, izgalmas sorsát tolmácsolja –, pusztán a szóhasználat, a kifejezések, az ízes székely beszéd révén is élvezhető. Az olvasó végig úgy érezheti, hogy egy hosszú téli estén, duruzsoló tűz hangja mellett, a meleg konyhában ülve hallgatja „Józsi bácsit”, aki egy-két pohár jó bor kíséretében mesél azoknak, akiknek élete kalandosságban, megpróbáltatásokban, hősiességben nyomába sem ér az övének… Főhajtás jár a több ezer hozzá hasonlónak is, akiknek köszönhetjük, hogy ma is itt, saját szülőföldünkön békében élhetünk.

A Kaláka könyvek sorozatban, a Hármas Alapítvány révén megjelent, a Zarah Moden és New Fashion készruhagyárak, illetve az ozsdolai Láros Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesülete által támogatott kiadvány megvásárolható az utóbbi székhelyén.

Hozzászólások