Tex-mex csirke

Mai történetem a 20. század elején, nagyanyám egyik nővérének az Egyesült Államokba vándorlásával kezdődik. Ketten Franciahonba, ketten pedig Magyarországra költöztek, de azért itthon is maradtak egy páran.

Lévén erre a korra jellemző, e családban láthatóan sok gyermek volt, kiknek az idők során szintén számos utódja születvén, jelen pillanatban nagymennyiségű másodunokatestvérrel dicsekedhetem, kik szerte e világban (többek között Texas államban) élnek. Adventi ajándékként egyikük meg is látogatott, hóna alatt egy eredeti texasi szakácskönyvvel érkezvén, mely esemény nyomán, míg keblem igencsak dagadt az örömtől, az étlapom eredeti tex-mex receptekkel gazdagodott. Amint pedig azt mindnyájan tudjuk, a tex-mex jelzővel azon mexikói ételeket illetjük, melyeket amerikai, esetünkben európai gyomorra enyhítettek a texasi konyhákban.

Mit is próbál ki elsőként ezen receptekből egy idevaló menyecske, mint egy igen diétás, olajban sült csirkealkatrészt? Tehát: az ¼ csésze olaj, ½ csésze tej és egy tojás elegyében pácolt húsokat, 1 csésze összemorzsolt tortillachips (árát tekintve kissé bánatosan aprítottam), 1/2 csésze liszt–só–bors–chili–hagyma (eredetileg hagymalevespor), pici cukor vegyületébe forgatván, forró olajban, vagy a sütőben aranybarnára sütjük.

SzakÁ(rus) Cs(illa)