Ma ünnepeljük a nemzetközi nőnapot

A virágok a ki nem mondott szavak közvetítői, kortól, nemtől, származástól függetlenül mindenkihez ugyanúgy szólnak. Ezen a napon a nők boldogan fogadják a virágokat és azok üzenetét is, segítségükkel szinte minden kifejezhető: hála, köszönet, megbecsülés, törődés, elismerés, tisztelet, odafigyelés, figyelmesség, mosoly, kedvesség. De persze tudni kell, hogy melyik virág milyen üzenetet is hordoz.

Színek, fajták, formák, számok

A vörös rózsa az örök klasszikus, a szerelmet szimbolizálja. A virágárusok nőnapkor ezt kevésbé ajánlják, inkább más típusú és színű virág vásárlására biztatnak.

A fehér a tisztaság színe, szülőnek, nagyszülőnek ideális választás. A sárga virágok a napfényre, a tavaszra emlékeztetnek, ajándékozáskor mégis sokan kerülik, mert azt tartják, hogy a sárga az irigység színe. Ám ez nem így van, valójában ez a szín az arannyal párosítható, és a megbecsülés vagy az életvidámság színe.

A sötétebb színű virágokat általában az idősebb hölgyeknek ajánlják a virágkötők, míg a vidámabb színeket a fiatalabbaknak. A csokrok formája, kötési stílusa is fontos, hiszen sokat elárul a megajándékozott hölgyről.

Aki igazán udvarias, az odafigyel arra is, hogy hány szál virág kerül a csokorba. Tíz szál alatt általában páratlan számú, tíz szál fölött már páros. A csokor mérete is számít. Nőnapra nem szerencsés a túl nagy bokréta, még akár az egy szál virág is tökéletes ezen a napon.

A fajtát tekintve a rózsa örök, de egyre inkább divatba jön újra a szegfű és a gerbera. A tulipán is jó választás, a nőiesség, a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet és az elismerés jelképe. Ez idő tájt a cserepes virág is népszerű ajándék, de az csak olyan hölgynek szabad adni, akiről tudjuk, hogy szereti, szívesen gondozza.

Lassan 110 éves az ünnep

A nőnap a 19. század végi feminista és munkásmozgalmi törekvések nyomán jött létre, amelyek során választójogot és a férfiakkal egyenlő munkabért követeltek maguknak a nők. Az 1910-ben Koppenhágában megrendezett II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy világszerte tartsanak évente nőnapot, ennek nyomán azt 1911-ben ünnepelték meg először.

A legtöbb országban ekkortájt erősödtek föl a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a választójog elnyerésére, a foglalkoztatásban és a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére. Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először a nőnapot.

Napjainkban is a nőszervezetek ezen a napon felvonulásokon hívják fel a figyelmet a nők társadalomban játszott meghatározó szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára és védtelenségére is: arra, hogy a jogegyenlőség továbbra sem jelent esélyegyenlőséget. Ilyenkor sok helyen a nők elleni erőszakkal szemben is felemelik szavukat a civil szervezetek, mert szerintük a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció áldozatait a jog nem védi kellőképpen, e cselekmények elkövetői jórészt továbbra is büntetlenül maradnak.

(MTI)