Lila pereszke

E gomba nem potyára kapta a lila jelzőt, ugyanis még a húsa is lilás, habár kalapja és tönkje idősebb korában fokozatosan barnára fakul. Nevezik még gyémántpereszkének, őszi lasának, kéklábú gombának, kékszárúnak, téntásszárúnak (gondolom, ez utóbbi három nevet picit színvakoktól kaphatta).

Őszi szentgyörgygombának is hívják, mely megnevezésben számomra a logika kissé sántít, a tavaszi szentgyörgygomba ugyanis a májusi pereszke (Szent György napja pedig áprilisban van). Késő ősszel terem (szeptember elejétől akár novemberig), vastag lombszőnyegen, avaron, erdőben, erdőszélen. Főleg tölgyfaleveleken vagy korhadó fenyőtűkön bukkan fel, de mogyoróbokrok közelében is gyakori.

Nagy boszorkánykörökben vagy sorokban nő, ha egyet megtaláltunk, mérget vehetünk rá, hogy a rokonai is a közelben lapulnak. A hirip után a kedvenc gombám, csak nagy sajnálatomra sokkal kevesebb található belőle e vidéken. A felleltek ellenben nagy becsben szállítódnak haza, és illő tisztelettel csúsznak le torkunkon.

Igen finom majonézes gomba készülhet belőle, pici vöröshagyma és tárkony ízesítéssel, avagy verhetetlen alapanyaga a gombapaprikásnak (a rókagomba-kedvelők imitt tiltakozhatnak), szalonnapörcön pirított hagyma, paprika és paradicsom társaságában. És tán mindezeknél is finomabb a juhtúróval és szalonnával sütött változat.