Zsongó április

A természetben minden évszaknak megvan a maga szépsége. De ha választanom kellene, hogy melyik hónap legyen a kedvencem, bajban lennék, már azért is, mert mindeniket szeretem. A tavaszt azonban mindig izgatottan várom.

Várom, hogy turbékoljon a balkáni gerle, várom, hogy tavaszt kiáltson a téli madáretetők leggyakoribb látogatója, a széncinege. Várom, hogy a vándormadaraink haza érkezzenek, zsongjon a mező, a rét, megszólaljon a kakukk.
Áprilisban már a legtöbb énekesmadár itthon van, persze néhányan még úton vannak, ők a későn érkezők, de amelyek szerencsésen hazaérkeztek, ilyenkor elfoglalták a költőterületeket, és hangos énekkel adják ezt tudtukra fajtársaiknak, és hajlandók azt megvédeni, akár harc árán is. Van, amikor a hangjelzés és az ének elég, hogy szót értsen az idegen behatoló, az a madár, amelyik még nem talált magának költőterületet, és továbbáll. De van, mikor birtokra kelnek a területi jogért.
A kis énekesmadaraknál a harc nem annyira látványos, mint a nagytestűeknél, például a gólyáknál. De a terület, az otthon megvédése ugyanolyan komoly feladat. Jó, ha győztesen kerül ki belőle a honvédő, de van, mikor bizony erősebbnek bizonyul egy-egy fiatalabb, vehemensebb példány, és győz. De általában a jó kondíciójú, tapasztalt egyed szokott győzedelmeskedni.
Tehát áprilisban zajlanak a területfoglalások, ilyenkor kora reggel madárkoncertre ébred az erdő, és ha valaki kimegy meghallgatni a kis énekeseket, biztos lehet benne, hogy nagyon szép élményben lesz része. Érdemes korán kimenni, még virradat előtt, mert vannak madarak, melyek korán kelnek, és dalra fakadnak már napfelkelte előtt. Majd ahogy virrad, percről-percre egyre többen szálnak be a reggeli koncertbe.
A lakókörnyezetünkben is felfedezhetjük az énekeseket, nemrég érkeztek haza a házi rozsdafarkú madarak, és aki korán kel, az meghallgathatja reszelős éneküket, amelyik lehet, épp valamelyik háztető kéményéről érkezik.