Téli vendégek

A várva várt hóval és a hideggel megérkeztek a téli vendégmadarak is. Az útszéli fákon ott üldögélnek az északi hazájukból érkezett gatyás ölyvek. Igaz, csak néhány példányt lehet látni, de egy madarász számára felüdítő, örömteli érzés a barnás tollazatú nappali ragadozó madár látványa.

A gatyás ölyv nagyban hasonlít a nálunk őshonos egerész ölyvhöz, laikus megfigyelő talán meg sem tudja különböztetni őket egymástól, de mint neve is mutatja, a gatyás ölyv a csüdjén gatyát visel, azaz tollat, az egerész ölyvnek pedig csupasz a „lába”.

A hideg, havas időben a madáretetőket be lehet üzemelni, aki eddig csak kevés eledelt helyezett ki – a téli madáretetés szabályai szerint –, az most teljesen feltöltheti. Aki még ezidáig nem működtetett téli madáretetőt, és szeretne, még megteheti, nem maradt le semmiről.

Egy szélvédett helyre van szükség, ahol a madarak mozgását nem akadályozza semmi, és jó kilátást is biztosít a környékre, hogy táplálkozás közben, amikor a legkiszolgáltatottabbak a madarak, észrevegyék az ólálkodó macskát vagy karvalyt. Jó, ha az etető közelében van bokor, ahova menekülhetnek az esetleges támadás elől pártfogoltjaink.

Előnyös, ha a madáretetőre bentről, a meleg szobából jó a rálátás, mert sok élményben lehet része a megfigyelőnek a tél folyamán. Az aranyszabály, hogy ha elkezdjük az etetést, tavaszig ne hagyjuk abba, mert a madarak odaszoknak és várják az eleséget. Egy üresen maradt madáretető a hideg, fagyos napokon nagy bajba sodorja az odaszokott madarakat.

Egy jól működő madáretetőt cinegék, csuszkák, erdei pintyek, fenyőpintyek, fakopáncsok, tengelicek, zöldikék, meggyvágók, verebek, süvöltők, őszapók, vörösbegyek, rigók, galambok látogatják, de megjelenhetnek a szarkák, a mátyásmadarak. Ugyanakkor a télire nagy csapatokban hozzánk érkező vetési varjakat sem hagyja közömbösen a „terített asztal”. A nagy fekete madarak, ha felfedezik az etetőt, nem csak felcsipegetik az olajas magvakat, hanem jelenlétükkel elzavarnak minden kistestű társukat.