Felhívás!

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Új esztendőben, új szívekkel, dicsérünk Jézus énekekkel! Halljuk a templomban. Régen abroszokra, falvédőkre varrták a dicséreteket, ma már fukarkodunk kimondani, nem hogy kőbe véssük. Istenfia nagyot alkotott, de a mai világ embere omikron-betegségben szenved, kisember maradt, pedig lehetne Jézus barátja. Persze, hogy nem érted az én elméleteimet, hiszen én nem a te gondolataidat fejtem ki, hanem azt, amit én jónak látok.

Tudok hallgatni, beilleszkedni ideig óráig, de tudd, hogy egyáltalán nem vagyok szégyenlős, ha rám tör a frász. A szépséges mosolygós arc mögött egy karakán karakter bújik meg. Tőled függ, hogy melyiket hívod elő. Én az vagyok, aki képes órákig elbabrálni valamivel, ha van kellő indíttatása hozzá. Mindig te stimulálsz szerettem, barátom. Te, akiért hűségesen megalkuvó is tudok lenni, ha úgy gondolom, hogy megéri.

Eléggé kételkedő típus vagyok, így sokszor ítélkezem. Meg is van a következménye, hiszen aki nem ismer eléggé, az vagy nagymondónak, vagy sunyinak, vagy nagyképűnek becéz. Becsszó nem haragszom, maradok konok és állhatatlan, még most is így év kezdetén.

Vallom, hogy a hit az egy hovatartozás kérdése, az ima az egy nyugtató vers, az Isten egy fogalom, amin nem kell sokat gondolkodni, csak hinni kell és kész. Valahogy így gondolkodom az emberekről is. Nem bántok meg senkit így elsőre, de ha sokat piszkál, megkapja a magáét. Szeretem a magányt, kerülöm a zűrös helyzeteket, de valahogy mégis bevonzom, és olyankor elborul az agyam és kikelek a képemből. A szépfiú szörnyeteggé válik, a szépségkirálynő buja ágyas szerepet ölt fel. Így öntöm ki magamból a mérgező dolgokat, mert szükségem van megújulásra, hogy újra tudjam kezdeni.

Mindig tiszta sorral indítok egy kapcsolatot, barátságot. Legalábbis az én részemről. Ha betelik a pohár, hát kiöntöm. Ha elmúlik a varázs, egy újabb kihívást tűzök ki célul. Azt mondod, hogy ebből te semmit sem észlelsz. Nos, az a te bajod! Én tudom, hogy mit akarok, és ez épp elég, hogy boldogan éljek.

Ha társamul mellém szegültél, te is tudod, hogy szeszélyes, zsörtös pillanataim mögött mindig van egy puszifelhő, egy álomkép, egy bohókás egyéniség, aki szeret, mert ő maga is szeretetre vágyik. Azt add nekem Istenem ez új esztendőben! Emelem poharam, ürítem tartalmát, áldjon meg az Isten minden emberfiát!

Csákány Zsuzsanna

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.