Mesemondó nap Kézdiszentkereszten

Együtt ünnepelték a magyar népmese napját a kézdiszentkereszti és a bélafalvi óvodások, pedagógusok. Ez ünnepi alkalommal újra megtapasztaltuk a mese csodás közösségösszetartó erejét.

Mindannyiunknak vannak történeteink, egyedi és csodás mesék ezek. Léleknyitogatóak is. Nem elég az alapos munkával, odafigyeléssel szőtt, tulipános lenvászon tarisznyánkban hordozgatni magunkkal, vagy a gondosan díszített tulipános ládikánkban őrizgetni. Nem elég az, hogy ott csüng oldalunkon és mindenki látja: milyen szép! Mutatni kell! El kell mesélni másoknak, szavakkal kell újra és újra valósággá tenni! Azért, mert az nyitja ki a lelkünk kertjében nőtt színpompás tulipánok szirmait a fény, a nap felé. Vagy csak behunyt szemmel csengettyűt szólaltat bennünk és másokban, esetleg szemcsillantva gyertya kap lángra, és abból tudjuk: itt talán valami szent dolog történik most…

Így volt ez idén szeptember 30-án a kézdiszentkereszti Napocska Óvodában is. Együtt éltük át a misztériumot. A magyar népmese napjára ugyanis egy közösség-összekovácsoló tevékenységet szerveztünk a bélafalvi óvodásokkal. Mesemondó nap volt, így adóztunk Elek apó emlékének. Közel ötven csillogó szempár jelezte nekünk, szervező óvó néniknek, hogy együtt mégiscsak érdemes és csak így lehet szép és igaz bennünk is a mese. Miután megbeszéltük, hogyan is születtek valamikor ezek a felbecsülhetetlen értékű kincsek, megszólaltattuk a mese közeledtét jelző kis csengőt és gyertyát gyújtottunk. Tizenkét kis mesemondó kápráztatta el leleményes, megragadó mesemondásával a nagyérdeműt. Igazi „együtt” élmény volt ez, mert mesélhettünk, egymásnak, egymásért.

Mindannyian megkóstoltuk a madárlátta zsíros kenyeret, a hamuban sült pogácsát. A kis mesemondókat oklevéllel díjaztuk, de minden gyerek jutalomban részesült, aki részt vett az eseményen, egy-egy tulipán alakú és Benedek Elek arcképét ábrázoló kitűző formájában. Reméljük, hogy a mai nap szemcsillogtató pillanatai megfelelő alapkövei lesznek annak, hogy a továbbiakban együtt írhassuk a mesét, a közös történetet. Közösen mindig könnyebb minden! De csak úgy igaz, ha elmondhatjuk a végén, hogy léleknyitogató volt az együtt! Ez a nap nekünk mesésen szép volt, lélekkel teli és igaz. Köszönjük az iskola vezetőségének, a szülői közösségnek és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a rendezvényünkre ilyen megelégedett boldog mosolygással tudjunk visszagondolni…

Bartos Imola, Gáspár Ildikó, Lénárt Emőke óvónők