Madárfészkek

Télen a lecsupaszodott fákon jól lehet látni a madárfészkeket, amelyek nyáron a lomb takarásában voltak. A legtöbb kistestű madár csak egyszer használja azokat, miután a fiókák kirepültek az otthon üresen, elhagyottan marad. A következő költéshez új fészket építenek a kis tollasok.

Vannak komoly remekművek, mint a sárgarigó fészke, de akad gyenge építmény is, amilyen a gerléé, mert, mint a mesében, ő nem tanult meg fészket építeni. A tanítómester fészke, a szarkáé pedig igazi remekmű.

A szarkák már januárban ott tartózkodnak a fészek körül. Ők éveken át használják. Mindig olyan helyen építik fel otthonukat, ahová ember nem fér hozzá, még ha olykor egy alacsonyan, a bokorba elhelyezett fészek azt a látszatot is kelti, hogy könnyű elérni. Azonban, ha valaki kíváncsiságból közelebb szeretne férkőzni, hogy megnézze, a köztudottan lopós szarka fészkében van-e valamilyen kincs, rájön, hogy a bokor tüskés ágaitól majdnem lehetetlen hozzáférni. A szarka kíváncsiságát valóban felkeltik a csillogó tárgyak, és nem tudnak ellen állni, hogy ne szerezzék meg maguknak. A szarka­fészek még attól is különbözik a többi madár otthonától, hogy a fészekcsésze fölé tetőt épít. Ez megvédi a fiókákat az esőtől, sárral való kibélelése pedig a huzattól. Így kényelemben nőnek a fel a szarkafiókák.

Csak akkor építenek új fészket, ha a régi már annyira megrongálódik, hogy lehetetlen kijavítani. Ekkor sem költöznek messzire, ott maradnak a költőterületen, csak egy másik ágra raknak fészket, az előző mellé. Így válnak szomszédokká a vércsékkel. A két madárfaj békében elvan, nem zavarják egymást a fiókák nevelésében. Azonban ha egy fajtárs jelenik meg, akkor már sokkal komolyabb a helyzet. Mert könnyebb egy „lakást” elfoglalni, mint újat építeni, így már a téli napokon is meglehet figyelni a fészkek körüli dulakodásokat.

Az üresen maradt fészkekbe a vörös vércsék, és még az erdei fülesbaglyok is előszeretettel költöznek be.