Csodalámpa olvasóklub
Az elmúlt héten, június 20. és 24. között zajlott le a Bod Péter Megyei Könyvtár ált...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A mostani tavaszias, sáros február nem igazán lopja be magát az ember szívébe. Az út menti víztócsában pancsoló mátyásmadárnak minden bizonnyal más a véleménye az időjárásról. Már kora reggel, a nap felkeltével, alaposan átáztatta tollruháját, majd felszállt a juharfára, és mintha kis énekes madár lenne, elkezdett csivitelni. Még az sem zavarta, hogy figyelem. Igaz, az a csikorgás, ami kijött a torkán, még jóindulattal sem nevezhető madárdalnak, de olyan lelkesen és kitartóan „énekelt”, hogy hosszasan elhallgattam.
Nem messze attól a fától, ahol a matyi szórakoztatott, egy szőlő lugas tövében hóvirágcsokor virított. Kibújt már a tavasz hírnöke – márciusban is elért volna. Hallgatóztam, vajon a cinegék mit mondanak de nem hallottam a „kicsit-ér, kicsit-ér” vagy „nyitni-kék, nyitni–kék” – ki, hogy hallja – tavaszi kiáltásukat.
A városban tett séta során több szajkót is láttam, és hasonlóan a reggel látott társukhoz, ezek is fürödtek vagy csikorogtak. Majd süvöltő halk füttyentő éneke dobbantotta meg a szívemet. Kis idő eltelt, mire megpillantottam az élénkpiros tollazatú hím példányt. Milyen más látvány lett volna ez a gyönyörű vendégmadár egy téli tájban. De, így is örvendetes, hogy a városunkba több helyen is lehet látni, hallani őket.
Igazából akkor lepődtem meg a legjobban mikor váratlanul dalra fakadt a feketerigó. Még ha nem is énekelt teli torokkal, de rövid időre feledtette velem a felemásra sikeredett február beköszöntét. Kerülgetve az eső után maradt tócsákat, a séta végén, az a mondás motoszkált a fejemben, hogy „a farkas nem eszi meg a telet”, és reménykedem, így is lesz, és nem áprilisban lep meg a havazó, amikor már a gólyák a tojásokon ülnek.