Erdei lesen

Erdei lesen Cseperedő

Délután fél ötre volt a találka megbeszélve Gácz István vadőr barátommal. Már rég vártam ezt a napot, ugyanis még a tél folyamán megegyeztünk abban, hogy valamikor tavasszal kimegyünk a lesre, és eltöltünk néhány órát, megfigyeljük a természetet, a vadak mozgását.

 

Mivel nyolc óra után már kezd sötétedni, és a fényviszonyok nem kedveznek a vadfotózáshoz, egy kicsit izgultam, mert mindössze bő két óra állt rendelkezésünkre fotózni. Persze a természetben mindig van látnivaló, akad téma a fényképezéshez, de most legjobban egy medve jelenlétének örvendtem volna.

Elfoglaltuk a helyünket, és vártunk. Kellemes májusi hangulatot idézett a délutánba nyúló napsütés. Aznap különösen meleg volt a vadőr meg is jegyezte, ilyenkor később mozdulnak meg a vadak. Felkelt a szél, száraz ágakat tört le, amik olyan robajjal estek le a földre, hogy egy pillanatra azt hittem, medve csörtet. Két körülmény is volt, ami megzavarja a medvék viselkedését: a meleg és a szél. Nem túl biztató. Az idő telt, madármozgás az volt, egy róka is megjelent, majd még egy, de medve nem.

A tapasztalt vadőr sorolta, hogy még milyen zavaró körülmények lehetnek jelen pillanatban, amik befolyásolják a medvék mozgását. Lehet valahol dög, őzet vagy szarvast foghattak a farkasok, és most a medvék arra mentek, vagy új medve vetődött a területre, és ezért óvatosabbak a többiek.

Majd hirtelen megjelent, ott volt egy termetes példány. A vadőr nyomba mondta: ez egy új szereplő, pontosabban még idén nem járt erre, és már sorolta is a medve ismertetőjegyeit: a fekete csíkot hosszan a hátán, a füle mögött a foltot…

Tehát valóban ez volt az oka, hogy később indultak meg a medvék, de nyolc óráig így is még négy példány mutatkozott.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.