Egy kedves vendég

Egy kedves vendég Cseperedő

Sárgulnak a falevelek, egyre nagyobb teret nyer az ősz. Hűvös reggeleken már elkel a hosszú ujjú blúz, és hamarosan a lakást is fűteni kell. Széncinege kutat az ágak között élelem után, a látvány eszembe juttatja Móra Ferenc A cinege cipője című versét: „Vége van a nyárnak / hűvös szelek járnak / nagy bánata van a cinegemadárnak.”

A sárga mellényes madarat figyelve azon töprengem, mintha kevesebb cinege mozogna a környéken, mint a korábbi esztendőkben. Tudom, hogy ebben az időszakban akad számukra bőségesen táplálék, és az erdőszéleken tanyázó példányok még nem jöttek be a lakott területekre.

De ennek ellenére, mégis kevesebb példányt látok, mint előző években, nem beszélve arról, hogy a negyven évvel ezelőtt íródott madarásznaplóim is azt mutatják, hogy a hasonló őszi napokon jóval nagyobb volt a számuk, mint mostanság.

Az elmúlt télen többen is jelezték, hogy a széncinegék nem látogatják a madáretetőt, pedig ugyanúgy raknak ki eleséget. Búsultak is az emberek a kedvenc madaraik távolmaradása miatt.

A téli madáretetésnek még nincs itt az ideje, csoportosan nem is láthatunk cinegéket.

A régi füzetet lapozva egy bejegyzésre bukkantam, amit egy iskolai levelezésből másoltam be. Akkor nem volt okostelefon, SMS-t sem küldözgettünk egymásnak. Egy papír fecnire írtuk le a mondandónkat, és óra alatt azt adogattuk egymásnak.

A leírtak szerint madarász osztálytársam újságolta, hogy látott egy feketerigót a Kolcza-hegyen a kertekben. Ezt a szünetben is elmondhatta volna, de így izgalmasabb volt. Megbeszéltük, hogy órák után együtt megyünk a helyszínre. Ma is emlékszem, hogy hol láttuk meg rövid várakozás után a madarat.
Most a kertembe újra feltűnt egy feketerigó, remélem, megszereti nálunk, télen minden bizonnyal eledelt fogok neki kitenni, tavasszal majd várom, hogy flótázzón.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások