Az appaloosa

A pöttyös lovak a Krisztus előtti 6. évszázadban jelentek meg először a kínai ábrázolásokon. Mexikóba valószínűleg Spanyolországból, teherhajókon jutottak el a 17. században.

Az appaloosák elterjedésüket a nezperce indiánoknak köszönhetik. Ők voltak a célvonalas lóversenyek alapítói. A lovak számára a törzs embereivel való szoros kapcsolat csendes, érzékeny természetet követelt meg. A rövid távú gyorsaság és az állóképesség kombinációja, amely a versenyekhez és a vadászathoz volt szükséges, valamint nyugodt jelleme vezetett az elsőrendű lovak tenyésztéséhez.

A nezperceek, Joseph törzsfőnök vezetésével, egy1350 mérföldön át tartó, vakmerő vándorlásba kezdtek Kanadába, a nyugat egyik legrögösebb földjén próbálták átvágni magukat az Egyesült Államok öt hadseregén, miközben javaikat, asszonyaikat és gyerekeiket is magukkal vitték. Joseph kapitulációját követően, a nezperceek tökélyre fejlesztett appaloosa tenyészetét eladták, és elkezdték keresztezni más fajtákkal.

Az indiánok a háború előtt az appaloosákat vadászatra és versenyzésre használták. E színes fajta modern használata, variációk sora a „meg tudja tenni” témára: lovas parádékon való felsorakozás, bemutatók, vontatás, sétakocsikázás, póló, ugratás. Ha egy lóval szemben követelmény, hogy el tudjon végezni bizonyos feladatokat, biztosak lehetünk abban, hogy az appaloosa hibátlanul teljesíti azokat.

A mai appaloosa kimondottan western ló megjelenésű. Erős, izmos felépítésű, kicsi, száraz fejjel, széles állkapoccsal és kis fülekkel. Mintegy hatvan éve alatt az appaloosa lófajta a nezperce indiánok ősállományából a világ harmadik legnagyobb állományává nőtte ki magát.

Szabó Ferenc