A legfiatalabb első díjas

A Tiszta Forrás népdalvetélkedő legfiatalabb első díjasa Dobolyi-Szekeres Mátyás Atilla, a Plugor Sándor Művészeti Líceum második osztályos kisdiákja. Az aktív, érdeklődő kisfiúval és felkészítőjével, Dancs Gyöngyvér tanítónővel az online versenyről, a hagyományápolásról beszélgettünk.

– Matyi egy örökmozgó és mindenre kíváncsi gyermek. Az a típus, aki felmászik a fára, és a Hull a szilva a fáról… című népdalt a fa tetejéről énekli úgy, hogy az egész szomszédság odasereglik hallgatni őt. Már előkészítő osztály elején feltűnt, milyen nagy érdeklődéssel rendelkezik nemcsak a népzene, a zene iránt, hanem a népmese, a népi hagyományok, a népszokások, a népi kultúra iránt is. Azon szerencsés gyermekek közé tartozik, aki az édesanyjától tanulta meg a nemezelés rejtelmeit, aki büszkén meséli, hogy az írásos párnahuzatokat az édesanyja varrta, valamint a székelyruháját is az édesanyja készítette. Ő, a korát meghazudtolva, nemcsak elénekli a Székely himnuszt, hanem kiénekli magából a székely nép összes fájdalmát, keserűségét, megpróbáltatásait – magyarázta Dancs Gyöngyvér,

A másodikos kisdiák az éneklés mellett hangszeren is játszik, hegedül, zeneelméletet tanul, ami nagyban segíti őt a tiszta énekhang képzésében.

– Tehetségére már az első napokban felfigyeltem, viszont nem népzenei, hanem klasszikus zenei vonatkozásban. Beethovent, Vivaldit, Mozartot hallgatva, szembetűnően sok zeneművet ismert, és örömmel énekelt. Az öröméneklésével és a tisztán csengő hangjával vonta fel magára a figyelmemet – tette hozzá.

A pedagógus kiemelte, hogy osztályában nagyon sok a tehetséges gyerek, a Tiszta Forrás Népdalvetélkedőre Matyi mellett még ketten neveztek be, és ők is kitűnően teljesítettek: Szabó Júlia harmadik helyen végzett, Tinca-Zan Anna dicséretben részesült.

– Tudtam, hogy mindhárom versenyzőm jó esélyekkel indul a versenyen. Nem számítottam rá, viszont nem is lepődtem meg a nagyon jó eredményeken – tette hozzá a pedagógus, aki fontosnak tartja, hogy minél több népdalt ismerjenek meg tanítványai, hogy ki tudják választani az énekhangjukhoz, a habitusukhoz legközelebb állót. Matyi édesanyjával közösen választotta ki a Kodály Zoltán és Bartók Béla által gyűjtött, Kapufélfánál című gyergyói népdalt, valamint a Van borom, pálinkám es… moldvai, klézsei népdalt.

A verseny a járványhelyzetre való tekintettel online zajlott, a felvételt otthon készítették el, amit elküldtek a szervezőknek.

– Egyáltalán nem izgultam, nem vagyok az az izgulós fajta. Ha egy kicsi lámpalázam van, akkor a Jóistenre gondolok, és ő mindig segít. Most is segített! – mesélte a kisdiák

– Mindkét versenyformának megvan a maga előnye és hátránya. A szemtől szembe való verseny esetében jobban érezhető az előadás izgalma, szárnyakat lehet kapni a közönségtől, az online verseny esetében a technika által megőrződik a pillanat varázsa, így majd a versenyzők unokái is ízelítőt kaphatnak a mostani életképről – tette hozzá a tanítónő.

Matyi szeret énekelni, de még ennél is jobban fütyörészni. Szabadidejét aktívan tölti.

– Szabadidőmben a legjobban a fára mászni szeretek. A fa tetején van a kedvenc helyem! Szeretek édesanyámmal főzőcskézni, a testvéreimmel bújócskát játszani, búvóhelyet építeni, biciklizni és rollerezni – mesélte.

A vetélkedőkön, megmérettetéseken való részvételt a diák és a pedagógus is fontosnak tartja.

– Egy népdalverseny, mesemondó verseny legfőbb célja a népi kultúra ápolása. A mostani világban öröm látni a gyermekek elkötelezettségét a népdal, a népmese iránt, a szebbnél szebb népviseletet, a ragyogó szempárokat, amik azt sugallják, hogy szívesen ápolják és népszerűsítik őseink kultúráját. Pedagógusként mindez örömmel tölt el, hiszen ezáltal is tudom, hogy van továbbvivője, jövője a magyar kultúrának és hagyományoknak. Csak olyan diákot engedek megmérettetni, aki el tudja fogadni azt is, hogy esetleg nem lesz díjazva. Matyi esetében nem az a fontos, hogy díjazott lesz vagy sem, hanem ő egyszerűen csak szeret énekelni, és ezt székelyruhába öltözve meg is akarta mutatni másoknak – mesélte a pedagógus.

A versenyekre való felkészülés mindenkinek plusz munkát jelent, de teszik ezt örömmel, elhivatottságból.

– Megtanultam az igazán fontos dolgokra időt szentelni. Minél több energiát fordítok egy értékes dologra, annál többet kapok vissza. Látni a gyermek arcán az örömöt, és azt, hogy az osztálytársak is mennyire örülnek a sikernek, hosszú hónapokra erővel tölt fel. A pedagógus munkája a tanulók eredményeiben és fejlődésében tükröződik. Minden siker egyfajta pozitív visszajelzés a tanító munkájára, ezért elégtétellel és büszkeséggel tölt el – fejtette ki Dancs Gyöngyvér.