A feltétel nélküli szeretet

Az óvoda- vagy iskolakezdés minden család életében mérföldkőnek számít. Antalka Ágota PhD pszichopedagógussal arról beszélgettünk, hogyan lehet ezt az átmenetet zökkenőmentessé tenni.

A szakember szerint alapvetően emberi természetünkből fakad, hogy mindentől félünk, ami ismeretlen a számunkra. Ez gyerekkorban kisebb mértékben jellemző, s a kor előrehaladtával nő. Ezért az óvoda megkezdésétől, illetve az iskolába való belépéstől való félelem túlnyomó részt szülői attitűdből fakadó, átvett viselkedésforma.

– Az óvoda megkezdése mindenképp nagy változás egy család életében, mivel addig a kisgyerek csak családi környezetben szocializálódott, kivételt ez alól a bölcsődét járt gyerekek képeznek, akiknek az átmenet zökkenőmentesebb tapasztalati hátterükből adódóan – mondja a piszchopedagógus, aki szerint nem kell megijedni, ha az első napokban vagy hetekben sír a gyerekünk. Az esetek túlnyomó részében a szülői távozás után abbamarad. Fontos azonban felkészíteni, hogy mi vár rá, s az ő értelmi szintjén elmagyarázni. Biztosítani kell arról, hogy mindig utána megyünk a program végeztével. Meg kell magyaráznunk, hogy az óvó néni második anyuka, akinek mindent el lehet mondani, aki meghallgatja, vigyáz és figyel rá, s nagyon sok mese birtokosa. Az iskola megkezdése is hasonló felkészítést igényel. El kell magyaráznunk a gyereknek, hogy az egy olyan csodabirodalom, ahol olyan varázslatos dolgokat tudunk megtanulni, mint az olvasás, a számok, formák, nyelvek, különböző tudományágakban való eligazodás, s a tanító néni ennek a csodavilágnak a fő varázslója, aki, ha mi is akarjuk, mindenre megtaníthat minket. S mindezt az utazást barátokkal, iskolatársakkal fogja megtenni. Amennyiben kellőképpen viselkedünk, s nem vetítjük ki a gyerekünkre a félelmünket, aggodalmunkat, a gyerekünkre sem lesz rossz hatással az iskola vagy óvoda megkezdése – magyarázta a szakember.

Közbelépni abban az esetben kell, ha a pedagógus jelzi, vagy a szülő olyan tartós kritikusnak vélt viselkedés megnyilvánulását tapasztalja, ami aggodalomra ad okot.

– Tapasztalataim szerint, ahol tartós beilleszkedési problémák adódnak, ott ez már az óvoda megkezdése előttre vezethetők vissza, azokban az esetekben nincs kialakulva még a megfelelő érzelmi érettség egy ilyen változáshoz, vagy olyan családon belüli események befolyásolják a gyerek viselkedését, amik otthonról hozott traumák következményei, csak az óvodára kivetítve mutatkoznak meg. Ritka esetben, de előfordulhat, hogy a pedagógus és a gyerek személyisége nem kompatibilis, de ez nagyon ritkán fordul elő – tette hozzá.

Egy egészséges gyereknek azt is meg kell tanulnia, hogy megoldjon számára néha kellemetlen vagy addig ismeretlen helyzeteket.

– A szülőnek, ahhoz, hogy egy szorongásoktól mentes, boldog gyerekkort biztosítson saját gyerekének, nem kell mást tennie, mint feltételek nélkül szeretni, úgy, hogy közben megtanítja a helyes viselkedésre, a tiszteletre, a szabályok betartására, a megfelelő kommunikációra. Biztosítja a gyerekét, hogy mindig, mindenben mellette áll, és támogatja őt. Mindezekre az iskola, s azon belül a pedagógusok majd megfelelően építenek. Ahol jók az alapok, ott szép dolgok születnek. Ahol az alapok hiányoznak, ott ne hárítsuk a felelősséget másra.