Felhívás!

Az üveg újjászületése

Az üveg újjászületése Életmód

Sokan osztják azt a szemléletet, miszerint nem azzal van a gond, hogy fiataljaink külföldre mennek tanulni, munkát vállalni, sokkal inkább azzal, hogy ezt követően nem térnek vissza itthon kamatoztatni a megszerzett tudást. Az ellenkezőjére példa Szabó Ildikó kézdivásárhelyi kézműves, aki a Dániában tapasztaltak birtokában indította útjára kisvállalkozását.

Számos tehetséges kézművessel büszkélkedhet Háromszék, ám tudtunk szerint Ildikó az egyetlen, aki kitanulta az üvegrogyasztás csínját-bínját, és keze alól szebbnél szebb dísz- és használati tárgyak, ékszerek kerülnek ki. Nem mindennapi anyaggal dolgozik: amint a név is elárulja, az üveget bírja rá, hogy állagot és formát változtasson, új funkciót kapjon. Az már csak hab a tortán, hogy mindeközben egy másik fontos dolog is történik, a szemétre jutástól menekül meg a használt borosüveg, ablaküveg-hulladék stb.
Az újrahasznosítás korunk egyik hívószava, ám Ildikó kézműves termékei a maguk jogán is teljes értékű tárgyak, amelyek hosszú évekre szépíthetik az otthonunkat, legyenek az étkezőasztalon használható „tálcák”, karácsonyfa- és lakásdíszek, gyertya- és mécsestartók, órák, szalvétatartók, társasjátékok, fülbevalók stb. Néhány mellékelt fotón olvasóink is megcsodálhatják ezeket, de javasoljuk, keressék Ildikó termékeit a kézműves vásárokon, illetve az Inizza Glass Design Facebook-oldalán. Előbb azonban ismerkedjünk meg a márkanév mögött álló fiatal nővel.

Szebbnél szebb színekben pompáznak az Inizza ékszerei
– Milyen út vezetett a dániai munkavállalásig?

– A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban érettségiztem, majd környezetmérnöki szakon végeztem a Sapienta EMTE csíkszeredai karán. Ezt követően éveken át dolgoztam a szakmában és azon kívül is Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában, amikor adódott egy munkalehetőség. Mindig vágytam rá, hogy külföldön is kipróbáljam magam, és „ha most nem, soha” alapon 2013 végén nekivágtam. Négy évig éltem Dániában, amely Romániánál sokkal élhetőbb ország. Nyelviskolát végeztem, szimpatikus, tisztelettudó népként ismertem meg a dánokat, míg végül erősebb elhatározás kellett ahhoz, hogy hazaköltözzem, mint a kiutazáshoz.

– Hogyan találkozott először ezzel a technikával?

– Dániában nagyon népszerűek a kézműves délutánok, rendszeresen szerveznek ilyeneket, ezek egyikére iratkoztam be én is, egy esti csoportba. A munka mellett szükségem volt a kikapcsolódásra, feltöltődésre, a Nagy Mózes-líceum rajzosztályos évei sem múltak el nyomtalanul, igényem van az alkotómunkára, kreatív tevékenységre. Az üvegrogyasztás egyike volt az ott oktatott kurzusoknak, egyben a legkülönlegesebb, legszimpatikusabb, így ebben mélyültem el, tanfolyamokat is elvégeztem. Hazaköltözésem előtt megvásároltam a szükséges kellékeket ahhoz, hogy hobbiszinten elindíthassak egy saját kis műhelyt.

– Miként zajlik tulajdonképpen az alkotó folyamat?

– Első lépésként kiválasztom a nyersanyagot: kiürült palackot vagy ablaküveg-darabot, ezeket formára vágom, ha színezett darabra van szükség, színezem, majd kemencében égetem ki 820 fokon. Érdekesség például, hogy a fülbevaló apró négyzetből olvad gömb alakúvá.

A téli időszakban igényli a szervezet az olajos magvakat – ilyen tálalásban biztosan elfogynak
– Mit jelent számára ez a munka?

– Több egyszerű kézművességnél, minden nap egy kihívás, hiszen ahhoz, hogy egy piacképes végső termék elkészüljön, több nap, hét szükséges. Kreativitást és gyakorlati tervezést egyaránt megkíván a munka. Ünnepekre (karácsony, húsvét) tematikus termékekkel készülök, mindenképpen az egyszerű és letisztult stílus jellemez, de nem zárkózom el attól sem, hogy rendelésre dolgozzak, az illető elképzelései szerint.

– Hogyan lépett tovább a hobbiműhely szintjéről?

– A Start Up Plus pályázat adta meg a lökést, amikor erről a lehetőségről hallottam, úgy határoztam, megpróbálom. A pályázatomat elfogadták, így magasabb szintre léphettem, ez lett a megélhetésem, munkahelyem. Fontos megjegyeznem, hogy a külföldi munka- és élettapasztalat alapvető volt abban, hogy bele merjek vágni, higgyek és bízzak magamban, a képességeimben.

– Milyen a fogadtatás a vásárlók részéről?

– Mindenképpen pozitívumként értékeli a többség, hogy újrahasznosított anyagból dolgozom, és számít az is, hogy a környéken egyedülálló termékeket kínálok. Érdekes, hogy legnagyobb rajongóim a gyerekek, elbűvöli őket az üveg: vásárok alkalmával jönnek, csodálják, háromszor is „visszarángatják” a felnőtt kísérőket a standomhoz.

– Milyen Dániában a kézművesség elismertsége, státusa?

– Ott a kézműves tárgy egyértelműen értéket képvisel, és nem ütközik meg senki azon, ha ez a termékek árában is tükröződik. Úgy vélem azonban, hogy itthon is egyre inkább haladunk a jó irányba.

Letisztultság és természetes anyagok, összhangban az uralkodó lakberendezési trendekkel
– Mi az, amit szívesen „hazahozott” volna onnan?

– Egyértelműen az egymás iránti tiszteletet.

– Van valami, amit ők tanulhatnának tőlünk?

– Elfogult vagyok velük szemben, de talán a mi találékonyságunk és leleményességünk ott is hasznos lenne.

– További tervekkel, fejlesztéssel is számol?

– Szeretnék a dániai mintára délutáni kézműves foglalkozást indítani az érdeklődők számára, ehhez azonban bővítésre, felszerelések vásárlására van előbb szükség. Felnőtteknek szólna elsősorban, illetve szülő–gyerek programban gondolkodom. Tavasz környékén tervezem elindítani saját webshopomat, amellyel a nemzetközi piac felé is nyitok.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások