Kisiskolások éneke tölti be a református templomot

Gyerekek énekétől lesz hangos a kézdivásárhelyi református templom április 30-án, szerdán. Az előző évek gyakorlatához képest ugyanis ott tartják a Kisiskolás Népdalcsoportok Találkozójának soron következő, hetedik kiadását.

Az elsőnek, 2018-ban még a Vigadó Művelődési Ház adott otthont, de azt hamar kinőtték. Akkor 132 gyerek lépett fel, a mostani, hetedik Kisiskolás Népdalcsoportok Találkozójára 245 nebulót és 32 kísérő pedagógust várnak.

Ötletgazdái, szervezői Füleki Katalin kézdivásárhelyi és Gábor Judit kézdiszentkereszti tanítónők, az Alma Mater Alapítvány munkatársai. Előbbi lapunkkal megosztotta, 2019-ben már 174 gyerek gyűlt össze, ám a 2020. évit a világjárvány miatt nem tudták megtartani, sőt a 2021-es találkozó is „sok izgalom és szorongás közepette jött össze”, de mégis 158 kisdiák énekelt akkor a sportcsarnok előterében. A következő évben 200-an, 2023-ban 230-an, 2024-ben pedig 290-en jelentkezett, úgy tűnik, „igyekezetünk, lelkesedésünk nyitott szívekre talált.”

A találkozók állandó mottójaként Kallós Zoltán gondolata szolgál, miszerint „addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.” A népdaltalálkozó célja azonban nem csupán az éneklés népszerűsítése, hanem a népdalhoz kapcsolódó értékek beépítése a mindennapi iskolai tevékenységbe. „Emellett szeretnénk a népdalkincset minél több gyerekhez eljuttatni, hiszen olyan erkölcsi alapot biztosít, amelyre szükségünk van az életben. Ha ezt sikerül elérnünk, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az erdélyi magyarság megőrizze, és tisztán továbbadja ezt a páratlan örökséget. Bízunk benne, hogy ez a találkozás további összefogásra és kezdeményezésre biztat mindannyiunkat, hiszen a kultúra mi vagyunk” – magyarázza Füleki Katalin.

Az idei a harmadik év, amikor a kisiskolások (előkészítő osztályosoktól a negyedik osztályosokig) a kézdivásárhelyi református templomban énekelnek, a helyi egyházközség vezetősége örömmel biztosít helyet számukra. A szerdai találkozóra 14 népdalcsoport jelentkezett, öt a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskolából, három a Nagy Mózes Főgimnáziumból, kettő-kettő a kézdiszentkereszti Trefán Leonárd Általános Iskolából és a kézdiszentléleki Apor István Általános Iskolából, egy-egy pedig a bélafalvi Tuzson János Elemi Iskolából és a lemhényi 2-es Számú Elemi Iskolából. A legkisebbek, vagyis az előkészítősök először vesznek részt a rendezvényen.

A bárki számára nyilvános program 18 órakor kezdődik: minden csoport megkapja a csoportnévvel feliratozott tábláját, majd közös kép készül a kis pacsirtákról, illetve tanítóikról. „Kollégáink ezúttal is örömmel fogadták azt a javaslatot, hogy elsőként a tanítók népdalcsoportja lépjen fel. Erre az alkalomra egy gyergyói népdalcsokorral készültünk” – árulja el a társszervező.

Utánuk korosztály szerinti sorendben a kisiskolások következnek. Zsűrizés nincs, hiszen „amint a neve is mutatja, ez nem verseny, hanem találkozó; ünnep, örömszerzés, közösségi élmény, együtténeklés a magunk és a jelenlévők örömére, a hagyomány megélése”. Ettől függetlenül a résztvevők jutalmazása nem marad el, kicsik és felnőttek egyaránt kitűzőt, emléklapot és édességet kapnak ajándékb

A rendezvény, mint minden esztendőben, ezúttal is egy népi áldás közös előadásával zárul, amit az évek során mindenki megtanult. „Örömmel mondhatjuk, hogy mindenki nyertesnek érezhette magát minden évben. Mindenki tudja, hogy ez nem verseny, mégis azt tapasztaltuk, hogy a csoportok egyre nagyobb igyekezettel készülnek, a tanítók egyre körültekintőbben válogatják ki a népdalokat, és a legtehetségesebb gyerekekből állítják össze a csoportokat. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy színvonalas eseményen vehessenek részt az érdeklődők” – Füleki Katalin záró szavait akár szívélyes meghívásnak is veheti minden énekkedvelő.

Címlapfotó: Füleki Katalin személyes archívuma