Váradis diákok írták

Különös hely

Nagyra nőtt a kicsi süni,

Érdekli a nagyvilág,

Úgy hallotta nagytatától,

Van egy hely, hol csodát lát.

Van ott tábla, sok-sok kis szék,

Van ott gyermekrengeteg,

Kíváncsi mind a világra,

Tanulni már odajárnak.

Tanítónő okos, kedves,

Kisgyermekek szíve repes,

Várva várják minden reggel,

Hogy a nap mit rejteget.

Kicsi süni oda menne,

Számára ez nagyon kedves.

Így lesz a mi süninkből is,

Szúrós hátú iskolás!

Szekrényes Előd

*

Az állatok iskolája

Egyszer volt egy iskola,

A bagoly a tanítója,

Diákjai jól tanultak,

Mindig csak mosolyogtak.

Tanítójuknak szót fogadtak,

A táblára szépen írtak.

Jutalmul dicséretet kaptak,

S boldogan elballagtak.

Bocor Alexandra

*

Iskolám

Kedves az iskola nekem,

Itt van a legjobb helyem.

Amikor reggel elmegyek,

Várnak ott a gyerekek.

Sok benne a jó gyerek,

Megtalálom a helyemet,

Bennük lelem kedvemet,

Tanító nénitől szeretetet.

Fazakas Bernadett

*

Bolyhos az iskolában

Bolyhos egy nap elindult,

hogy legyen belőle okos nyúl.

Összevissza ugrált,

amíg egy helyen megállt.

A kis csibe állt elébe,

Bolyhos a kacagástól hasra esett,

mikor a kiscsibe elmondta,

hogy ő is odamegy.

„Mit tudhat egy kicsi csibe?

Semmi fontost, mert egy csibe!”

Beballagott bolyhos nyuszi

a tárt kapus iskolába,

helyet foglalt

a csendes osztályában.

Meglepődött bolyhos nyuszi,

amikor a tanár besétált,

mert kiderült, hogy

a kiscsibe a tanár.

Kozsokár Eszter, Dobrița Kriszta

*

A kutyaiskola

Egyszer volt, hol nem volt,

Volt egyszer egy buta kutya.

Azért volt buta,

mert nem járt oviba.

Úgy hívták, hogy Béla.

Azt hitte, hogy az iskola már nem téma.

De az anyukája így is beíratta.

Hát mit tehetett?

Indulnia kellett.

Egyre többször fordult elő,

hogy ő a számokat tudta.

Évek teltek és megtanulta.

Az iskola is tudta,

hogy Béla már nem buta.

Szabó Dorottya

*

A természet hívó szava

Szeles utcát járok

leizzadva nyáron,

s nézem, mit is látok:

Padok között szemetet,

műanyagpalack hegyeket,

papírzacskó dombot,

Kólásdoboz halmot…

Teherautók gőzét szívom,

Embereket segítségül hívok,

de ők csak nevetnek.

Nevetnek és elmennek.

Kérdem, mire jó ez?

De ők csak ott hagynak

a szemeteskukák alatt…

Gajzágó Zajzon Kincső