Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Hiábavalóság?

„India felépít egy értelmetlenül gigantikus szobrot a tengeren. Akkora lesz, mint a Szabadság-szobor kétszer” – értesít a 444.hu. Felületes olvasatra igaza van. A költségekből ennyi meg ennyi rizst, húst, aszfaltot lehetne előteremteni. De hogyan magyarázzuk meg egy ultraliberális hírportálnak, hogy az élet nem csak pénzből áll, és egy ország helyzetét a banki számlák mellett más tényezők is meghatározzák. Hogy a gyarmati szégyenruhát nem olyan rég eldobó, ám gazdaságilag a magát egyre magasabbra feltornászó India nemzeti méltóságát tárja a nagyvilág elé a szoborral, amely egy 17. századi uralkodót ábrázol a tervek szerint.

Apropó, mondja valaki egy amerikainak, hogy a Szabadság-szobruk gigantikus és értelmetlen, aztán örvendjen, ha nem kap egy taslit. Itt említsük meg, hogy New York jelképét akkor állították fel, amikor az USA még nem volt szuperhatalom, a műalkotás viszont kifejezte az ébredező, lelkes nemzet önérzetét. Az öntudatot követte a tett, nem fordítva. Indiának ez tilos?

A 444-es logikával azt is kérdezhetnénk, miért indult el Kőrösi Csoma Sándor magyar őshazát kutatni, ha ezzel egy zsák pityókát nem hozott székely testvéreinek. De hát uraim, egy nép nem csak felfelé növekedik, a felhőkarcolókkal, hanem a gyökerek irányába is, ott, az anyaföldben!

1942 augusztusában az ostrom alatt álló Leningrádban mutatták be Sosztakovics hősi szimfóniáját. Fél millió ember már meghalt. Mivel a régi zenekarból csak tizenöten voltak életben, a frontról hívtak vissza zenészeket, a dobost a szó szoros értelmében a halottak közül, mert a szerencsétlent már a hullaházba vitték, a karmester ott látta, hogy még lélegzik. Felső parancs jött, hogy megnövelt ételadagot kapjanak (néhány szem lencsével többet), civilek mondtak le darab kenyerükről, hogy a muzsikusok, akik egy fertályóránál többet nem bírtak próbálni, ne haljanak éhen. És bemutatták a zeneművet, az egész városban hangszórók közvetítették úgy, hogy az ostromlók is hallhatták. Ostobaság volt, hiábavalóság, vagy egy élni, győzni akaró nép csodára méltó tette?

A polgárháborús romok közül alig előbújt spanyolok a Sagrada Familiát építették tovább.

Ha azokra hallgattak volna a kortársak, akik arra biztatnak, hogy merjünk kicsik lenni, nem lett volna sem Eiffel-torony, sem holdra szállás. Most se hallgassunk!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük