Viking függetlenség

A Skóciához tartozó Orkney-szigeteken úgy döntöttek, kivizsgálják, hogyan függetlenedhetnének Londontól az uniós szakítás után, mi több, egyúttal Skóciáról is leválnának – eddig a Székely Hírmondóban is közölt hír. A Skócia északi részén lévő, 21 ezer lakosú szigetcsoporton a vikingek leszármazottjai élnek, akik attól, hogy jó fél évezreddel ezelőtt bekebelezte őket a Skót Királyság, soha nem lettek skótokká. Valószínűleg függetlenek sem lesznek, hiszen a közösség vezetői is ott tartanak, hogy „fogalmuk sincs”, milyen következményekkel járna egy ilyen folyamat. De megvizsgálják, mert abból baj nem lehet. És ettől nem áll meg a Föld forgása, nem kap senki szívinfarktust az edinburghi skót parlamentben.
Ilyen helyek még vannak Európában. Mert Erdély, s benne a magyarok sem lettek (még) románokká, mióta 99 évvel ezelőtt bekebelezte őket ez az ország. De hol tartunk mi a derék vikingektől? Nemhogy a függetlenséget, de még az autonómiát is félve merjük kiejteni. Erről nem beszélek, mert ez alkotmányellenes – szokta mondogatni egy helyi román politikus. Milyen demokrácia az, ahol nem lehet bármiről beszélni? Hogy az lehetséges-e vagy sem, megvalósítható-e vagy sem, életképes-e vagy sem, az másodlagos, de teljesen elfogadhatatlan az, hogy valamiről nem lehet beszélni.
Másik kérdés: érdemes-e ezt a témát ilyen formában erőltetni? Egy tartalom nélküli fogalommá vált, amiről nem csak a románok, de a magyarok sem tudják igazán, hogy tulajdonképpen mit jelent. Egyik részen vörös posztó, elutasítandó, büntetendő, a másik részen a jólétet, gazdagságot, nyugodt éle­tet elhozó csoda.
Megmondta nemrég az amerikai titkosszolgálat Romániában időnként megjelenő magas rangú tagja: nem kell egy fogalmon fennakadni. Az autonómia, így, kivitelezhetetlen Romániában. Keresni kell egy más szót, és feltölteni azokkal a jogkörökkel, amikből az autonómia összeáll. Nem a szó, hanem a megvalósult gyakorlat számít – mondta. Talán érdemes megfontolni szavait.